Kevés dolog van ezen a világon, ami annyi örömet és büszkeséget tud okozni az emberiségnek, mint a fajtatiszta kutyák tenyésztése. A felelősségteljes tenyésztés a törzskönyvezett kutyák tenyésztésének hosszú távú elkötelezettsége a fajta megőrzése, védelme, népszerűsítése és fejlesztése céljából. Ez magában foglalja a genetika megértését, megköveteli a gondos szelekciót, és mindig a kutyák jólétét tartja szem előtt, hogy egészséges, megfelelő temperamentumú, boldog, kiegyensúlyozott és jól szocializált kölyköket hozzunk létre. A fajtamegőrzés nélkül rengeteg örökséget és történelmet veszítenénk el.
A felelős kutyatenyésztés egyszerre művészet és tudomány. Minden szakmához, mesterséghez vagy hivatáshoz hasonlóan tudást, szakértelmet, odaadást, szenvedélyt, szeretetet, alázatot, etikát és kemény munkát igényel!
A felelős tenyésztés a szeretet munkája, ezért minden jól tenyésztett kutya mögött rengeteg szeretet, kemény munka és érző szív áll. ❤
Vanitza Extra Engie „Sushi” leonbergi szuka és Hooligan Bear from Castle „Maci” baby kan a Bear from Castle kennelből Tenyésztő: Létai Bonifác
A kutyatenyésztői hivatás hatalmas elkötelezettség, élethosszig tartó tanulás és tapasztalás! Kutyatenyésztőként mindannyian arra vágyunk, hogy elérjük a céljainkat. A valóság azonban az, hogy ez nem mindig sikerül. Rengeteg buktató szegélyezi az utat, amelyek próbára tesznek. Ezek között segít eligazodni Jonathan Jeffrey Kimes, sikeres amerikai kutyatenyésztő (Plueperfect kennel) és AKC küllembíró a fenti című alapművében.
Jonathan J. Kimes kutyatenyésztőkre szabott bölcsességeket és inspirációkat oszt meg, és olyan meglátásokat kínál a tenyésztők számára, amelyekkel a törekvéseket eredményekké változtathatjuk. Merüljünk hát el Jonathan szakértelmében, és fedezzük fel, hogyan erősíthetjük meg alapjainkat. Hasznos és értékes gondolatok következnek!
Egy sikeres kutyatenyésztő 7 aranyszabálya
Írta: Jonathan Jeffrey Kimes, Plueperfect Welsh Corgi Cardigan kennel, Kansas City, Missouri
Fordította: Vámosi Ildikó
Ebben a cikkben felsorolok néhány axiómát tanulási, fejlődési célzattal, amelyek tükrözik azokat a kísértéseket, amelyekkel kutyatenyésztőként naponta szembesülünk. Ha valaki hasonló listát készítene bármely emberi törekvéshez, kétlem, hogy sokban különbözne az itt felsoroltaktól. Úgy gondolom, ezt a listát mindannyiunknak időről-időre át kell tekintenünk, mert kellő érettség és önbizalom szükséges ahhoz, hogy elsajátítsuk valamit, amit éveken-, évtizedeken-, vagy egy egész életen át folytatunk. A végső nyereség az, hogy sikeresek legyünk kutyatenyésztői karrierünkben, és élvezzük is azt.
1. Élvezd a kutyás örömöket!
Az elsődleges ok, amiért bárki részt vesz a kutyatenyésztésben, és a kutyakiállítások világában, az a kutyák iránti alapvető szeretet. Nagyra értékeljük a társaságukat, a soha nem szűnő hűségüket, a belőlük áradó örömöt. Imádjuk, ha velünk vannak, ha elfoglalják a kanapénkat, vagy az ágyunkban alszanak. Bármilyen korán ébresztjük őket, minden új napnak felhőtlenül örülnek, és ez olyan csodát jelent számunkra, amely visszahozza a gyermekkorunk szépségét. Megbocsájtják nekünk, ha türelmetlenek vagyunk, ha ingerültek vagyunk, amikor sokkal kevesebbek vagyunk, mint ők. Próbálják kihozni belőlünk a legjobbat, tanítják a „nagyokat”, minket!
Sajnos a kutyatenyésztés és a kiállítás megkísértheti a mi „kis” egónkat. Addig táplálhatja a törékeny egót, míg tomboló (dühöngő) egóvá nem válik. Gyakran igényeljük azt, hogy jobbnak érezzük magunkat embertársainknál, és ez gyakorta a javainkban fejeződik ki. Szükségünk van a legnagyobb győztesre, a legtöbb bajnokot produkáló tenyészkutyára, a legnagyobb Champion kölykökre. Vásárolunk, társtulajdonosok leszünk, gyűjtünk! Hamarosan nincs már időnk a kutyás örömökre, nincs időnk játszani vagy hálás hasat dörzsölni, nincs időnk megsimogatni egy türelmes homlokot. És hamarosan eljön az idő, amikor nincs helyünk már több kutyának: ketrecekbe zárjuk őket, egymásra tesszük, és úgy tároljuk, mintha csak csecsebecsék lennének, amelyeknek nincs más jelentésük, csak hogy fontosnak érezzük magunkat. Elveszítjük a szeretet képességét! A kutyatenyésztés és a kutyakiállítás egy nagyszerű hivatás, kreatív, kihívásokkal teli és nagyon kifizetődő. De soha nem szabad elvárnunk, hogy a hobbink átvegye egy pszichológus munkájának helyét! Soha nem tehetjük meg, hogy egy egészségtelen mentális állapotot önkényeztetéssel gyógyítsunk.
Kutyatenyésztőnek lenni hatalmas elkötelezettség, mely élethosszig tartó tanulást jelent.
A leckék változatosak lesznek, ha valóban meg akarjuk tanulni őket, különféle helyzeteket produkál, amelyekben sokszor meg kell alázkodjunk! Ez frusztrációt okozhat bennünk, álmatlan éjszakákat és negatív gondolatokat. Új barátságokra találunk, amelyek közül néhány egy életen át tart, míg néhány más létrejön és gyorsan meg is szűnik, mert nem őszinteségre épül. Ez azt jelenti, hogy ha idéznek, rosszul idéznek, és ki nem mondott szavakat tulajdonítanak nekünk. Bőségesen kapunk lehetőséget arra, hogy olyan „kicsik” legyünk, amennyire csak egy emberi lény lehet. De remélhetőleg lehetőséget ad arra is, hogy megtanuljunk „naggyá” válni, nagylelkűvé és segítőkésszé. Soha ne tegyük fel magunknak a kérdést, hogy irigyelnek-e, fontosak vagy sikeresek vagyunk-e. Ezek a kérdések értelmetlenek. A nap végén ezt a kérdést kell magunknak feltennünk: Büszke vagyok-e arra az emberre, akivé váltam? Mindig a kutyáink mellett kell állnunk, és a szószólójuknak kell lennünk. Gondoskodnunk kell róla, hogy minden egyes tenyészetünkben született kutya teljes életet éljen, az eladott és más családokban élőké, és a saját tulajdonban élőké egyaránt. Önértékelésünknek abból a tudatból kell fakadnia, hogy kutyáinknak szeretetben, örömben, és boldogságban gazdag életet biztosítunk!
2. A fajta jobbításáért tenyéssz, ne a győztesekért!
Könnyű szem elől téveszteni a tenyésztési célt. Egyeseket elcsábít egy más szemlélet, a ringben elért sikerek, a csillogás, és könnyen letérnek az útról. A jól átgondolt vérvonal, ami pozitív hatással van a fajtára, komoly fegyelmet, tervezést, időt, ráfordított energiát igényel a tenyésztő részéről. Túl gyakran fordul elő, hogy a fajta fejlesztésére irányuló látszólag lassú és gondosan megtervezett erőfeszítés keresztezi egymást azzal a vággyal, hogy a tenyésztő kineveljen egy nagy győztest, és ezzel gyorsan híressé váljon. A tenyésztő kötelessége, hogy megőrizze, javítsa, nemesítse és megóvja a fajtát. Egyetlen fajta sincs tökéletes állapotban, amikor a tenyésztő elkezd vele foglalkozni, és egyik sem lesz tökéletes, midőn abbahagyjuk a tenyésztését. De jobb formában hagyni egy fajtát, mint amikor elkezdtünk vele foglalkozni, az a legnagyobb dicséret!
A tenyésztés a kutyák iránti szereteted és a művészet létrehozására irányuló személyes törekvésed kifejezése. A típus, a temperamentum, a mozgás és az egészség javítása kell, hogy legyen a legfontosabb célja minden elkötelezett tenyésztőnek.
Ennek eléréséhez hosszú távú, alaposan átgondolt tervre van szükség. Elkötelezettséget és céltudatosságot igényel. Túl gyakran térít el bennünket az a vágy, hogy a legújabb nagy győztessel tenyésszünk, majd a következővel, és az azután következővel. Így a törzskönyv hamarosan a „ki kicsoda a kiállítások világában” hosszú listájává változik, a győzteseknek pedig nincs kapcsolatuk egymással azon kívül, hogy sikereket értek el a ringben.
A legfontosabb, hogy megtanuljuk (és elhiggyük), hogy a ringben való siker nem jelenti automatikusan a kutya valós minőségét. Mindannyian azt szeretnénk, hogy az egyik jelezze a másikat, de ez túl egyszerű lenne. Nagyon ritka, hogy egy kutya mindkettőben jeleskedik. Következésképpen nem lehet az egyik nagy nyertest a másikba tenyészteni, és így több nagy nyertest létrehozni. Minden tulajdonságot és azok öröklődési jellegét meg kell vizsgálni és meg kell érteni, mielőtt „kezelni” lehetne az öröklődési változókat. Ha egyszer elsajátítod ezt a képességet, akkor jó úton haladsz, hogy a nyertesek nagy sorát hozd majd létre.
3. Saját magadhoz légy őszinte és igaz!
Minden kutyának vannak hibái, és mindegyikőjük bizonyos szempontból és bizonyos területeken elmarad az ideálistól. Ha nem, akkor az „ideál” nem volt elég jól kitalálva. A saját kutyáinkkal szemben nagyon könnyű beleesni az elfogultság csapdájába. Ez általában azért történik, mert amit mi helyesnek feltételezünk, azt más kevésbé véli helyesnek. Ez a diszharmónia zavart okoz bennünk, és végül boldogtalansághoz vezet. Hogy helyreállítsuk ezt a zavart, gyakran védekező álláspontra helyezkedünk, és megpróbálunk megszabadulni attól, ami a kellemetlenséget okozza – nevezetesen attól a véleménytől, amely nem egészíti ki a sajátunkat.
A kiváló minőségű fajtatiszta kutyák tenyésztésében a tökéletességre kell törekedni – és nem a tökéletességnek a látszatára.
Fel kell ismernünk, hogy az „igazság” a végső mérce, amely alapján döntéseinket meg kell hoznunk. A legtöbb esetben a szűk mellkas, az szűk mellkas, függetlenül attól, hogy felismerjük-e, vagy sem. Következésképpen a legjobb módja annak, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy szerencsétlen meglepetésben legyen részünk, ha fáradhatatlanul kutatjuk a tudást, hogy véleményünk a lehető legpontosabb legyen és az „igazsághoz” legközelebb álljon.
Ezt a tudást sokféleképpen meg lehet szerezni, ezek egyike a tenyésztőtársaktól való tanulás. Fontos, hogy figyelembe vegyünk más véleményt, és hajlandók legyünk megfontolni egy másik nézőpontot is. Valójában, kezdő tenyésztőként, amikor először tanulunk, nem a tények alapján hozunk döntéseket, arra hagyatkozunk, amit mások szaktudásának vélünk.
A legjobb hely a tudáskereső székében ülni. Amikor olyan véleményt hallasz, amely eltér a tiedtől, mindig arra kell törekedni, hogy megértsd a másik nézőpontját is. Miért érzékel valamit az illető másképp, mint Te? A másik nézőpontjának megértése a nagyobb tudáshoz vezető út lehet. Ha bezárod ezt az ajtót, és nem foglalkozol azzal a lehetőséggel, hogy megismerj valami mást, mint amit Te igazságnak tartasz, akkor valójában soha nem fogod felismerni az igazságot, és nem fogod elérni a célodat. Valójában kritikusabbnak kell lenned a kutyáiddal, mint bárki másnak. Ez nem azt jelenti, hogy olyan hibákat kellene tulajdonítanod a kutyáidnak, amelyekkel nem rendelkeznek, de az értékelésednek a lehető legrészletesebbnek kell lennie, és arra kell törekedned, hogy tisztán lásd a kutyáid valódi hibáit és erényeit. Ebből következik a sikerhez vezető út.
4. Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy Veled bánjanak!
Kicsit úgy hangzik, mint az az aranyszabály, amelyet gyerekkorunkban megtanultunk (vagy mégsem). Mégis elképesztő, hogy milyen sokan elfelejtik ezt a nagyon fontos axiómát. Amikor másokkal foglalkozunk, az ügytől függetlenül mindig gondoljunk a másik ember helyzetére is. Többször hallottam már emberektől azt, hogyan égették meg magukat egy társtulajdonosi megállapodással, vagy adásvételi szerződéssel. A megállapodás túl gyakran irányul arra, hogy az egyik fél (gyakran az eladó) előnyben részesüljön a másikkal szemben. Az írásos megállapodásokkal valahogy úgy számolnak, hogy csak vitás helyzetekben van rájuk szükség. Ez egy tévhit. Az írásbeli megállapodás hiánya a nagyon ritka kivétel, nem pedig fordítva.
Túl gyakran fordul elő, hogy ha egy ilyen meghatározatlan megállapodásból egy értékelhető kiskutya születik, a harc a birtoklásért folyik. Mielőtt elgondolkodnánk azon, hogy egy kutyát társtulajdonba adjunk el, vagy fedeztetési szolgáltatást ajánljunk fel egy kölyökért cserébe, át kell gondolnunk, hogy pontosan mit várunk és mit szeretnénk egy ilyen megállapodástól. A legtöbb esetben ezek az ügyletek a pillanat hevében, egy telefonbeszélgetés során jönnek létre, és az üzletet még azelőtt megkötik, hogy bármelyik félnek lehetősége lett volna jól átgondolni azt. Valamilyen oknál fogva ahelyett, hogy újragondolnánk a helyzetet, hajlamosak vagyunk egy ilyen rosszul kigondolt megállapodást követni, hogy a végén elkeseredett ellenségek legyünk. Ha az emberek megállnának, és elgondolkodnának a valószínű végeredményen, akkor rájönnének, hogy a barátság védelmének legjobb módja az írásbeli megállapodás.
Jobb adni, mint kapni – ezáltal emberként fejlődünk, ami hosszú távon kifizetődő.
Nagyon ritka, hogy egy alomnak egynél több csillaga legyen, ha lesz egyáltalán. Következésképpen fontos, hogy megértsük, kié lesz az a szuper kölyök, ha tényleg megszületik. Az emberek hajlamosak túl gyorsan szétszakítani a kapcsolataikat, ha úgy tűnik, hogy az egyik személy egy kicsit többet profitál, mint a másik. Ez túl szomorú, és azt az önhasznú motivációt tükrözi, amelyet túl sokan találnak cselekedeteik mozgatórugójának. Pedig sokkal jobb adni, mint kapni. Sokkal jobb hagyni, hogy a másik látszólag hasznot húzzon, mint tönkretenni egy kapcsolatot, és megszerezni a tisztességtelen és önző hírnevet, ha másért nem, hát azért, mert ezáltal emberként fejlődünk, ami hosszú távon valószínűleg tisztességes kompromisszum.
5. Ha elismered mások sikereit, azzal csak nyerhetsz!
Egy másik buktató, amit a tenyésztők gyakran tapasztalnak, hogy képtelenek örülni mások sikereinek. Bár minden bizonnyal úgy érezzük, hogy az általunk választott útvonal a legjobb módja annak, hogy megközelítsük a fajtatökéletesség utópisztikus fennsíkját, valójában számos út vezet ugyanahhoz a célhoz.
Semmit sem von le a saját teljesítményünkből, hogy elismerjük más tenyésztők elért erőfeszítéseit.
Ez a képtelenség és nem hajlandóság mások erőfeszítéseinek elismerésére általában abból ered, hogy úgy döntöttünk, hogy nem tenyésztünk bizonyos vérvonalakra, vagy nem foglalkozunk bizonyos személyekkel. Amikor aztán egy ilyen tenyészet sikereket produkál, nehéz számunkra elismerni ezt az eredményt, mert hajlamosak vagyunk azt összeegyeztethetetlennek találni az adott személyről vagy a tenyészet kutyáiról alkotott véleményünkkel. Meglehetősen őszinte és magabiztos ember kell ahhoz, hogy elismerje mások teljesítményét, és tudjon örülni a sikereiknek.
Bár valószínűleg jó tanács, hogy a kritikánkat tartsuk magunkban, mások teljesítményének elismerése csak jót hozhat. Azáltal, hogy valaki meglátja az erényeket a saját tenyészvonalain kívül is, tisztességes és tárgyilagos hírnevet szerez magának, ami nagyon ritka gyöngyszem a tenyésztői világban. És előfordulhat, hogy idővel a nézőpontod és a filozófiád sokkal nagyobb súlyt kap, ha nem az önfelmagasztalással teli egóból származik. Így ezzel semmit sem veszítesz, és mégis nagyon sokat nyersz.
6. Használd más tenyészetek erősségeit!
Az egyik legrosszabb helyzet, amelybe egy tenyésztő belekerülhet, ha elhatárolja magát más kennelektől és vérvonalaktól.
Nagyon valószínűtlen, hogy a fajta tökéletesedése felé vezető összes fejlesztés egyetlen kennelből vagy vérvonalból származzon. Mint a virágok a mezőn, különböző helyeken fognak megjelenni. Az okos tenyésztő tudja, hogyan válassza ki a mezőből azokat, akik a legkiválóbb, fenséges csokrot alkotják majd. Ehhez pedig képesnek kell lennie más tenyészetek és vérvonalak erősségeit felhasználni.
A tenyésztők hajlamosak bizonyos előítéletekre; őszintén szólva, a legtöbb vérvonalban erősségek és gyengeségek is vannak. Bár úgy érezheted, hogy bizonyos területeken elérted a legmagasabb szintet, kétségtelenül lesznek olyan területek, ahol a kutyáid és a vérvonalaid kevésbé erősek, mint mások. Ennek a ténynek a figyelmen kívül hagyása azt jelenti, hogy tenyésztői pályafutásod korai szakaszában megrekedsz, vagyis elérsz egy szintig és nem fogsz tudni tovább haladni. Mindig éberen kell figyelned arra a különleges virágra, amely feldobja a csokrod. Ez a családok / vérvonalak kifinomult összevonása anélkül, hogy elveszítenéd saját vérvonalad/vérvonalaid jó tulajdonságait, amelyek erősítik a tenyészeted és előreviszik a fajta nemesítésében. A családok/vérvonalak kifinomult kombinálása a saját vérvonalad/vérvonalaid jó tulajdonságainak elvesztése nélkül, ez az, ami megerősít egy kennelt, és előreviszi a fajta nemesítésében. Alapos mérlegelés, összehangolás és kiválasztás szükséges ahhoz, hogy ez gyümölcsöző legyen!
7. Csak annyira vagy jó, amilyen az erkölcsöd!
Az utolsó axiómám az erkölcs kérdésével foglalkozik. Számos aspektusa és sokféle kifejezési módja van. Nagyon jó példa erre az olyan pletykák terjesztése, amelyek pontossága megkérdőjelezhető. Más vonalakat genetikai problémákkal vádolni, miközben nem vagy őszinte a sajátoddal kapcsolatban, nem szép dolog. Más tenyészet kutyájáról bizonyíték nélkül azt terjeszteni, hogy rossz a hátsó része, bizony nagyon csúnya dolog.
A lényeg az erkölcsünk, amely meghatározza, hogy kik vagyunk. Meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól? Minden körülmények között helyesen cselekszünk és viselkedünk?
A kutyatenyésztés nem egy nagy győzelemről vagy egy nagy győztesről szól. A fajta időbeli fejlődéséről szól, egy fajta védelméről, megőrzéséről, nemesítéséről és továbbviteléről. Túl sok ember keresi önértékelésének valamilyen jelét, és azt hiszik, hogy különleges tiszteletet és megbecsülést kapnak, ha lesz / van egy nagy győztes kutya a tenyészetükben. A kutyatenyésztés egy életre szóló munka. Ez egy olyan folytonosság, amely – függetlenül attól, hogy milyen gyorsan szeretnéd „feltenni magad a térképre” – végső soron az igazi jellemedet fogja tükrözni. Hogy mást ne mondjak, nem tudsz mindig mindenkit becsapni.
Nincs becsület abban, ha a valóságot úgy „igazítod”, hogy azt a látszatot keltsd, hogy elértél valamit, amit nem is értél el. Talán azt hiszed, hogy becsaphatod a világot, de végül Te fogod megfizetni az árát. Senki sem akar hazug színlelő lenni. És mégis, a legrosszabb színlelők közé tartoznak azok az emberek, akik látszólag megszállottan pletykákat terjesztenek más emberekről és kutyáikról. A kutyatenyésztés nem arról szól, hogyan nyűgözöd le a szomszédokat, a társaidat vagy bárki mást. Ez a kutyák iránti szereteted és a művészet létrehozására irányuló személyes törekvésed kifejezése. Nem hazudhatsz a művészetről, amit létrehozol: nem hazudhatsz magadnak, és másoknak sem.
Epilógus
Noha ez a lista úgy hangozhat, mint egy hegyi beszéd, tudom, hogy felöleli azt a sok buktatót, amellyel mi, kutyatenyésztők nap, mint nap szembesülünk. Néhányan jobban eligazodunk ezeken a zavaró tényezőkön, mint mások, de mindannyian eligazodhatunk rajtuk. Időről időre mindannyiunkat próbára tesznek, még a legműveltebb, pszichológiailag kiegyensúlyozott, intelligens és becsületes embereket is. Van, amikor sokkal jobb érzés csípős megjegyzést tenni valakire, aki bántó volt, irányítani azokat, akikről úgy érezzük, hogy nincs meg a megfelelő motivációjuk, azért, hogy mi legyünk azok, akiket dicsérnek. De csak alaposan átgondolt és megfontolt tettek révén remélhetjük, hogy jobb emberekké, és ez által jobb kutyatenyésztőkké válhatunk.
Jonathan Jeffrey Kimes (Plueperfect Welsh Corgi Cardigan kennel, Kansas City, Missouri) cikke először az 1996-os Welsh Corgi Cardigan című szakkönyvben jelent meg. Világszerte újranyomtatták, és számos Corgi és más kutyafajtákkal foglalkozó klub weboldalán megtalálható, valamint tenyésztői magazinokban is olvasható.
A cikk forrása:
Jonathan Jeffrey Kimes – Plueperfect kennel hivatalos honlapja
A kiemelt kép forrása:
Az első fotón két gyönyörű leonbergi látható.
A felnőtt:
Vanitza Extra Engie „Sushi” – leonbergi szuka
Kiállítási eredmények: HPGW, HJCH, HCH, HSCH
Tulajdonos: Andrea Vaňková (CZ)
Tenyésztő: Létai Bonifác – Bear from Castle leonbergi kennel
A baby:
Hooligan Bear from Castle „Maci” leonbergi kan
Tenyésztő: Létai Bonifác – Bear from Castle leonbergi kennel
Kérlek, oszd meg ezt a bejegyzést a tenyésztő barátaiddal és más tenyésztőkkel is, mert számukra is hasznos lehet! Köszönöm!
c
Kérlek, tarts velem a jövőben is, keresd
Vámosi Ildikó, kutyás cikkíró és szerző hivatalos honlapját!
https://ildikovamosi.hu
❤️ Hasznos és értékes cikkekkel várom a kutyák szerelmeseit,
a hobby kutyásokat, a tenyésztőket, a kiállítókat és mindenkit, aki imádja a kutyákat! ❤️
Köszönöm a megtisztelő látogatásod!
Várlak vissza szeretettel és sok értékes cikkel!
