100 kutyákra mérgező növény – ezekre figyelj a kertben és a természetben!

Tudományos neve: Allium cepa

A vöröshagyma egyike a legősibb termesztett növényeinknek, a liliomfélék családjába tartozó növénynemzetség egyik tagja. Eredetileg Dél-nyugat Ázsiából származik, jóval időszámításunk előtt ismerték, már Hérodotosz is megemlíti, mint a Kheopsz piramist építő munkások egyik fő eledelét. Az ókori Egyiptomban Ízisz szent növénye volt. Neve az egyiptomi hieroglifák között a növekedés, a termékenység szimbólumaként szerepel, a piramisok falain számos hagymás festmény is bizonyítja elterjedtségét, és a papirusztekercseken írás emlékezik meg használatáról. A középkor óta Wales jelképe, mivel a kelta walesiek csatát nyertek a segítségével. A legenda szerint Szent Dávid szerzetes csak kenyéren és hagymán élt, és ezt ajánlotta a harcba induló katonáknak is. A sikeres csata után került be a hagyma Wales címerébe. Használata a 17.-18. század táján terjedt el, a híres makói vöröshagymát pedig a 18. századra már szinte egész Európa ismerte. Hazánkban a középkortól termesztik folyamatosan.

E népszerű zöldség sok konyhakertben megterem, sokféle formaváltozata van a lapostól a hengeresig, sonkahagyma, gyöngyhagyma, lilahagyma. Légy különösen óvatos, ha kisállatod van, mert a kutyák és a macskák számára mérgező. A vöröshagyma és a hagymafélék többi tagja is viszonylag magas N-propil-diszulfid-tartalommal rendelkezik. Vöröshagyma fogyasztás esetén az említett toxin hatásának eredményeként hemolitikus anémiát okoz a kutyáknál. E betegség következtében a véráramban keringő vörös vértestek felrobbannak, vérszegénységet okozva a kutyának. Folyamatos kis mennyiségű hagymafogyasztás esetén a mérgezés tünetei nem azonnal jelentkeznek, csak miután a káros vegyületek felhalmozódtak a kutya szervezetében. A mérgezés ritkán halálhoz vezet, de nagy a kockázata annak, hogy a mérgezés hátterében súlyos betegségek alakulnak ki.

Lehetséges tünetek:

• nyáladzás
• hányinger
• hányás
• hasmenés
• letargia
• megnövekedett pulzusszám
• gyors légzés
• gyengeség
•  halvány íny
• keringés összeomlás

Tudományos neve: Allium ampeloprasum

A póréhagyma az emberiség egyik ősi kultúrnövénye. Ismert zöldségféle volt az ókori Egyiptomban, de a görögök és a rómaiak is előszeretettel fogyasztották. Évelő növény, de hazánkban csak a téli fajták képesek áttelelni. Míg a hagymák többsége kerek, a póréhagyma teste hosszúkás, de pont e nyúltabb formának köszönhetően egy tő póréhagymából több fogyasztható rész lesz, mint a kerek hagymafélékből.

A hagymafélék családjába tartozó póréhagyma is tartalmazza a N-propil-diszulfid vegyületet, amely káros a kutyákra, az ő gyomrukban nincsenek olyan enzimek, melyek meg tudnák emészteni ezt a vegyületeket, így az a szervezetben felhalmozódik, mérgezést okozva ez által. A nagy mennyiségű N-propil-diszulfid a vérben vérszegénységhez és egyéb problémákhoz is vezethet. Az ételekben használt hagyma, vagy hagymapor, ugyanolyan káros, mint póréhagyma nyers változata.

Lehetséges tünetek:

• erős nyáladzás
• hányinger
• hányás
• hasmenés
• letargia
• hasi fájdalom
• megnövekedett pulzusszám
• ziháló légzés
• gyengeség
• halvány íny
• keringés összeomlás

Tudományos neve: Allium aggregatum

A mogyoróhagyma, vagy más néven salotta, a hagymafélék családjának önálló tagja. Feltehetően Közép- vagy Délkelet-Ázsiából származik, ahonnan Indián, illetve a Földközi-tenger keleti országain keresztül jutott el kis hazánkba.

A salottahagyma hosszúkás alakú, általában barna héjú, sajátossága, hogy a növény zsenge levelei is fogyaszthatók. Széles körben termesztik, a családi kertekben és kereskedelmileg is.

A mogyoróhagyma fogyasztása veszélyes a kutyák számára, minden formában, nyersen, sütve, főzve, por és krém formában is. A hagymafélékben található N-propil-diszulfid nevű vegyületnek toxikus hatása van a kisállatokra nézve.

Lehetséges tünetek:

• erős nyáladzás
• hányinger
• hányás
• hasmenés
• hasi fájdalom
• megnövekedett pulzusszám
• gyors légzés
• gyengeség
• halvány íny
• keringés összeomlás

Tudományos neve: Allium schoenoprasum

A metélőhagyma több néven ismert, nevezik pázsithagymának, fűhagymának, snidlingnek. Gumós gyökerű évelő növény, a liliomfélék családjához tartozik és a hagymafélék rokona. Több változata is van, az egyik 60-70 centiméter magasra nő, Magyarországon viszont inkább az alacsonyabb, a 20-30 centiméteresre növő, dús változat lett népszerűbb. Magas hegységek lejtőin vadon is fellelhető. Az ókortól kezdve ismert fűszernövény, a népi gyógyászat is használta Európában és Ázsiában egyaránt.

A metélőhagyma, valamint a hagymafélék többi tagja is viszonylag magas N-propil-diszulfid-tartalommal rendelkezik, ezen kívül szulfoxidot is tartalmaznak, melyek együttesen súlyosan károsítják a kutyák vörös vértesteit, a vörösvérsejtek oxigén-szállító komponensét, a hemoglobint. A károsodás a vörösvérsejtek széteséséhez vezethet, melyek így nem képesek ellátni feladatukat, élettartamuk rövidül. Súlyos esetben a vérszegénység a belső szervek károsodását, leállását vagy akár halált is okozhat. A vörösvérsejtek károsítása mellett a metélőhagyma gyomor- és bélirritációt is okoz. Ezek a hatások egyformán előfordulnak akkor, ha a hagymaféléket nyers, főtt, vagy por alakban fogyasztják a kutyák.

A növény minden része mérgező!

Lehetséges tünetek:

• túlzott nyáladzás
• hányinger
• hányás
• hasmenés
• hasi fájdalom
• vöröses vagy barna vizelet
• letargia
• megnövekedett pulzusszám
• légzési nehézség
• gyengeség
• koordinálatlan mozgás
• halvány íny

Tudományos neve: Allium sativum

A fokhagyma az amarilliszfélék családjába tartozó faj. Gyógy- és fűszernövény, melynek hagymáját fogyasztjuk, felvágva erőteljes aromát bocsát ki. Illatának köszönhetően a hiedelem szerint vámpírűzésre is kiváló. Különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. Egyes ókori népek varázserővel ruházták fel, Egyiptomban szent növényként tisztelték. A középkorban gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. Hazánkban a 15. században kezdték termeszteni. Jellegzetesen átható illatú, csípős ízű, gerezdekből összeálló hagymája számos nép alapvető fűszere.

A fokhagyma és a hagymafélék többi tagja is viszonylag magas N-propil-diszulfid-tartalommal rendelkezik. Nagyobb mennyiségű fokhagyma fogyasztás esetén az említett toxin és egy másik káros vegyi anyag, a tioszulfát együttes hatásának eredményeként hemolitikus anémiát okoz a kutyáknál. E betegség következtében a véráramban keringő vörös vértestek felrobbannak, vérszegénységet okozva a kutyának. Folyamatos kis mennyiségű hagymafogyasztás esetén a mérgezés tünetei nem azonnal jelentkeznek, csak miután a káros vegyületek felhalmozódtak a kutya szervezetében.

A hagymák közül is a fokhagyma a leginkább mérgező, ötször mérgezőbb, mint a többi hagyma. A toxikus mennyiség egy 30 kg-s kutyánál legalább 300-500 cikk (körülbelül 1-1,5 kg fokhagyma) elfogyasztása lenne.

Lehetséges tünetek:

• erős nyáladzás
• hányinger
• hányás
• hasmenés
• hasi fájdalom
• letargia
• megnövekedett pulzusszám
• gyors légzés
• gyengeség
• halvány íny
• keringés összeomlás

Tudományos neve: Solanum tuberosum

A burgonya köznapibb nevén a krumpli a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó növény, amelyet keményítőben gazdag gumójáért termesztenek világszerte. Peru és Chile hegyvidékén őshonos, az ott élők körülbelül 7000 éve fogyasztják. Európába a 16. században Pizarro révén került. Magyarországra 1650 körül jöhetett be bajor-osztrák közvetítéssel.

Fogyasztani kizárólag a gumóját szabad: a virágából keletkező bogyókban, a növény felszíni zöld részeiben, valamint a burgonyagumó csírájában, és a napon (fényben) tartott gumó megzöldülő héjában méreganyagot fejleszt. A csucsorfélék (Solanaceae) családjába tartozó növények számos méreganyagot (glikoalkaloidot) tartalmaznak, melyek közül a legismertebb a solanin, egy idegméreg, amit e növények a baktériumok, gombák és a rovarok ellen termelnek.

A burgonya érett gumói 0,002-0,01% szolanint tartalmaznak, ez a mennyiség az emberre és az állatokra veszélytelen. Az éretlen vagy az öreg, kicsírázott gumókban már 0,06% is lehet a mérgező alkaloidból, a csírában pedig ennél egy nagyságrenddel több is, tehát az ilyen burgonya már mérgező, súlyos egészségügyi problémákat okozhat a kutyának.

A szolanin hatása: lokálisan a nyálkahártyát izgatja. Felszívódva a központi idegrendszert megtámadva agyödémát, kómát és görcsöket okoz, hányás, hasmenés és szívritmuszavarok is előfordulhatnak.

Tudományos neve: Capsicum

A paprikát a burgonyafélék (Solanaceae) családjába soroljuk. Tudományos neve a termése csípős ízére utal (capsis = „csípés”). A nemzetség valamennyi faja Közép-, illetve Dél-Amerikából származik, de mára a mérsékelt és a trópusi égövben szerte a világon termesztik őket.

Az indiánok (inkák stb.) nemcsak ismerték, de termesztették is. Európába Kolumbusz orvosa, Diego Alvarez Chanca hozta 1494-ben, aki Kolumbusz második útján gyűjtötte be és írta le az első paprikákat. Az akkori paprikák nagyon hasonlítottak a mostani díszpaprika típusokra. Afrikában, Ázsiában a spanyol és portugál kereskedők ismertették meg a paprikát a 16–17. században. A paprikát kezdetben leginkább dísznövényként termesztették színes bogyójáért; fűszerként csak lassan hódított teret, mivel azt híresztelték róla, hogy mérgező.

A paprika zöld részei, szára, levele hajtása, de még az éretlen termése is mérgező. Az éretlen paprika hasonlóan a paradicsomhoz, szolanint tartalmaz, ám annak koncentrációja valamivel alacsonyabb. A paprikában található szolanin mellett egyéb toxikus vegyületek is jelen lehetnek, amelyek az éretlen paprikában magasabb koncentrációban találhatók meg. Az éretlen paprika elfogyasztása okozhat hányingert és egyéb emésztési problémákat. A növény zöld részeinek megrágcsálása, elfogyasztása intenzív emésztési zavarokat okozhat a kutyának, amelyek akár halálosak is lehetnek.

Klinikai tünetek:

• túlzott nyálfolyás
• étvágytalanság
• súlyos gyomor-bélrendszeri zavarok
• hasmenés
• álmosság
• központi idegrendszeri problémák
• zavartság
• viselkedésbeli változás
• gyengeség
• kitágult pupillák
• lassú szívverés

Tudományos neve: Solanum lycopersicum

A paradicsom a burgonyafélék családjába tartozó növény, őshazája Közép- és Dél-Amerika. Európában a 16. század végén ismerték meg: Spanyolországon, Portugálián és Itálián keresztül terjedt el. Ázsiába, Afrikába, Ausztráliába spanyol, portugál, ill. angol kereskedők vitték el a 17. – 18. században. Egy mítosznak köszönhetően a paradicsomot egészen a 19. század végéig afrodiziákumként ismerték. Ma már az egész világon termesztik.

Bár a paradicsom érett gyümölcse (a piros rész, amelyet általában az emberek fogyasztanak) a kutyák számára általában biztonságos, a zöld növényi részek (a szár és a fürt találkozásánál is) egy toxikus anyagot, mérgező szolanint tartalmaznak. Ezen túlmenően az éretlen zöldparadicsomot a benne levő mérgező szolanin és tomatin nevű alkaloidok miatt nem szabad fogyasztani. Kivételt képeznek azok a fajták, melyek a nemesítésnek köszönhetően színükben zöldek maradnak érett állapotukban is. Minél zöldebb egy paradicsom, annál nagyobb a szolanin tartalma.

A szolanin egy erősen toxikus anyag, amely elsősorban a paradicsom levelében, szárában és a gyümölcs zöld részeiben található. Ezektől tartsd távol a kutyádat! Ha nagy mennyiségben jut a szervezetbe, hányingert, hányást, fejfájást és hasmenést okozhat. Emellett a szolanin nagyobb koncentrációja az idegrendszert is befolyásolhatja, és légzési problémákat idézhet elő.

Lehetséges tünetek:

túlérzékenység

• étvágytalanság
• súlyos gyomor- és bélrendszeri panaszok
• hasmenés
• álmosság
• központi idegrendszeri depresszió
• zavartság
• gyengeség
• tágult pupillák
• lassú szívverés

Tudományos neve: Rheum rhabarbarum

A rebarbara a szegfűvirágúak rendjébe, és a keserűfűfélék családjába tartozó, kora tavaszi évelő. Érdekes csengésű nevének jelentése nem más, mint: „barbárok gyökere”. Az emberiség körülbelül 4 és fél ezer éve ismeri. Már az időszámítás előtti kínai gyógyfüves könyvekben is megemlítik, de a konyhákba csak a 18. századba került be. Közép-Ázsiában közel negyven faja létezik, elsősorban Kína egyes részein, hegyvidékein él. A rebarbara számos fajtáját termesztik gyógynövényként és emberi fogyasztásra is. Mérsékelt égöv alatt mindenütt megél.

A rebarbara nagy, háromszög formájú leveleiről ismert, melynek színe lehet zöldes, de egészen vörös is. Terjedelmes bokorrá nő – van, aki dísznövényként használja. A rebarbara levelei mérgezőek! De a levél nyele ízletes, ha gyümölcsként, kompótként vagy sütemények töltelékeként használjuk fel azokat.

A rebarbara levelei oxalát kristályokat tartalmaznak, amelyek rendkívül mérgezőek a kutyák számára. Ez a vegyi anyag elpusztítja a kutyák húgyúti traktusát, ezen túl káros hatással van az ideg- és emésztőrendszerükre is! A levelek számunkra, emberek számára is mérgező hatásúak, ezért mindig légy óvatos, amikor a növényt kezeled!

Lehetséges tünetek:

• erős nyáladzás
• étvágytalanság
• hányás
• hasmenés
• gyengeség
• letargia
• remegés
• szomjúság
• vér a vizeletben

Tudományos neve: Asarum

A kapotnyak a borsvirágúak (Piperales) rendjébe és a farkasalmafélék (Aristolochiaceae) családjába tartozó örökzöld, évelő növény. Dél-és Közép-Európában, Szibériában, és a Kaukázusban őshonos faj.  Előnyben részesíti az árnyékos területeket és a nedves, humuszban gazdag, meszes talajt. A kapotnyak üde erdőkben, bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben az aljnövényzetben él, hazánkban gyakori faj.  A növény a világ számos mérsékelt éghajlatú területén népszerűvé vált, mint dísznövény, mivel örökzöld, és gyönyörű talajtakarót alkot.

Magyarországon élő képviselője a kereklevelű kapotnyak (Asarum europaeum). Nedvesebb, hűvös, árnyas erdők aljnövényzetében nő. Március–májusban virágzik. A gyöktörzse a talajban nő, a föld fölé csak könnyen felismerhető, jellegzetes, vese alakú, fényes levelei emelkednek. Szétdörzsölve a szár és a levélzet is borsillatú.

Mint gyógynövény napjainkban házi használatra nem ajánlott mivel igen mérgező. Karcinogén hatása miatt toxikus növényként tartják számon.  Ezért a tulajdonságért két hatóanyag a felelős: az asaron és az arisztolokinsav. A növény elfogyasztásakor mérgezési tünetek lépnek fel.

Lehetséges tünetek:

• égési sérülés a szájban
• gyomorégés
• hányás
• súlyos hasi fájdalom
• hasmenés
• veseelégtelenség

Tudományos neve: Ricinus communis

A növény a kutyatejfélék családjába tartozó Ricinus nemzetség egyetlen faja. A ricinus a trópusi Afrikából származó (i. e. 4000 környéki egyiptomi sírokban már megtalálható a magja), a Földközi-tenger mellékén meghonosodott gyógy- és dísznövény. Gyors növekedésű, örökzöld, lágy szárú. Magyarországon is kedvelt, hatalmas bordó leveleivel és szép virágával sok kert dísze. A termés három részre hasadó toktermés, melyet száraz tüskék borítanak. A sötétbarna magok szürkésfehéren erezettek, méretük kb. babszemnyi.

A növény zsíros olajokat tartalmaz a ricinolsav trigliceridjeivel, a mag pedig az erősen mérgező ricin fehérjét és a kevésbé mérgező ricinin piridin-alkaloidot. A gyönyörű növény, akár halálosan mérgező is lehet: egy-két megevett mag egy gyermek halálát, 10 megevett mag egy kutyáét és 10-20 megevett mag egy felnőtt ember halálát okozhatja.

A növény minden része mérgező, de legkoncentráltabban a magban találhatók a mérgező anyagok!

Lehetséges tünetek:

• étvágytalanság
• túlzott nyáladzás
• hasi fájdalom
• hányás
• súlyos véres hasmenés
• gyengeség
• remegés
• alacsony vérnyomás
• keringés összeomlás
• halál

Tudományos neve: Anthemis nobilis

Egy szép gyógynövény, népies nevén nemes pipitér (nem tévesztendő össze az orvosi székfűvel). A növény őshazája Európa és Afrika. Az évelő növénynek kellemesen aromás illata van. A gyógynövényt gyakran használják fel teák készítéséhez, valamint gyakorta használják az aromaterápiában illóolajként, mely csillapítja a fájdalmat, oldja a görcsöket, gyulladáscsökkentő és nyugtató hatása van.

A növény minden része mérgező!

Lehetséges tünetek:

• bőrgyulladás
• allergiás reakciók
• hányás
• hasmenés
• vérzési hajlamok (hosszú távú fogyasztás esetén)

Tudományos neve: Vitis

A szőlő a szőlőfélék (Vitaceae) családjának egyik sok fajt és azon belül sok alfajt magába foglaló nemzetsége. Minden ide tartozó növény közös jellemzője, hogy fás szárúak, terméseik fürtökben helyezkednek el és levelük általában tenyeresen összetett. A szőlő hazánkban jóformán mindenütt megterem.

A szőlő a toxikus gyümölcsök között szerepel! Sajnos, a legtöbb kutya szereti a szőlőt, és ha teheti, önkiszolgáló módon leeszi a tőkéről. A mérgezés étvágytalanságon, hányáson, hasmenésen, hasi fájdalmakon kívül visszafordíthatatlan vesekárosodást okoz. A súlyosabb mérgezés a vizelet csökkenésével, gyengeséggel és „részeges” járással párosul. Az egészségi problémákkal küzdő kutyáknál még súlyosabb reakciók léphetnek fel!

Kivételek pedig léteznek, néhány kutya megeszi a szőlőt és nem tapasztalható náluk semmilyen egészségügyi probléma (az okok nem ismertek), míg másoknál súlyos, életveszélyes problémák lépnek fel. Veszélyes mennyiség a 20 gramm / testsúlykilogramm.

Ha észreveszed, hogy kutyád szőlőt eszik, és utána rosszul lesz, mindenképpen vidd őt állatorvoshoz!

Tudományos neve: Ribes

A ribiszke vagy ribizli a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe tartozó ribiszkefélék (Grossulariaceae) családjának egyetlen nemzetsége a modern rendszertanok szerint. Körülbelül 100 fajt sorolnak ide. Fajai az északi félgömb mérsékelt övi területein honosak. Egyes fajokat bogyótermésükért termesztik, ilyen például a vörös ribiszke (Ribes rubrum), a fekete ribiszke (Ribes nigrum), az egres (Ribes uva-crispa) és a keresztezéssel létrehozott josta (ribiszkeköszméte, Ribes x nidigrolaria). Számos dísznövényként termesztett faja van, például az arany ribiszke (Ribes aurenum).

Legismertebb faja a vörös ribiszke vagy kerti ribiszke (Ribes rubrum). Egyéb nevei: veres ribiszke, piros ribiszke, ribiszke, ribizke, ribizli, piszke. Magyarországon természetes körülmények között többek közt a Gödöllői-dombság és a Mátra területén él.

A vörös ribizli 1-1,5 m magasra növő tüskétlen cserje, amely évenként több fiatal hajtást hoz. Termése úgynevezett álbogyótermés, melynek színe a fajtától függ. Április, május hónapban virágzik és termését június, júliusban érleli be. Bogyófürtjei éretten is a bokrokon maradnak. A kertészeti szakkönyvek szinte kivétel nélkül ajánlják a kert díszítő elemeként sövénynek, térelválasztónak (pergola).

A vörös ribizli emberi szervezet számára hasznos tápanyagokban gazdag. Kellemesen savanykás íze, magas C-vitamin tartalma miatt friss fogyasztásra, valamint gyümölcslevesek, mártások alkotórészeként is használják. Hideg technológiával készíthető belőle szörp is.

A kutyák számára viszont mérgező! Sajnos a ribizli is veseelégtelenséget okozhat a kutyának, de ezen kívül súlyos hányást és hasmenést is, így ha kertünkben ribizli terem, tartsuk távol a kedvencünket tőle. A ribizli ugyanolyan súlyos toxicitást idézhet elő, mint a szőlő és a mazsola.

Tudományos neve: Amaryllis hippeastrum

Az amarillisz vagy lovagcsillag az amarilliszfélék családjába tartozó, igen kedvelt dísznövény. A hippeastrum eredetileg Mexikó, Peru és Brazília meleg éghajlatú tájairól származik, bár nyáron kiültethetjük a kertbe, ősszel mindenképpen fel kell szedni a hagymáit.

A gyönyörű, hatalmas, tölcsér alakú Amarillisz minden része mérgező, kezdve a hagymájától a szárán és a levelein át egészen a virágokig. Ha az emberi szervezetbe kerül – akár a gondozása során a kezedre került nedv által -, gyomor- és bélgyulladásra jellemző tüneteket okoz, amit gyakran hányás és hasmenés is kísér, komolyabb esetekben izom- és légzésbénulást is okozhat. Kisgyermekes családokba semmiképpen sem ideális választás!

A növény a kisállatokra, a kutyákra, macskákra is veszélyt jelent. Vigyázz az ültetésnél, nehogy kedvenced megkóstolja a növény hagymáját, mert a méreganyag a hagymában van jelen legnagyobb töménységben!

Lehetséges tünetek:

• nyáladzás
• hányás
• alacsony vérnyomás
• légzési zavar
• hasi diszkomfort-érzés

Tudományos neve: Cyclamen

A kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartozó Cylamen nemzetségbe 24 faj sorolható, közülük egyedül az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) őshonos hazánkban. A többi Európa déli, Afrika északi és Ázsia délnyugati vidékein él, a Földközi-, a Fekete- és a Kaszpi-tenger partvidékén.

A ciklámen évelő, gumós növény, a természetben is megél, főleg a görög szigeteken vagy Törökországban gyakori az elterjedése. A ciklámenek a mediterrán régió növényei, a római kortól ismert dísznövények. Az ókorban a gumóit amulettként tisztelték, mert úgy tartották, hogy ahol ciklámen nő, nincs tere a gonosz erőknek.

Magyarországon sokan szobanövényként ismerik és tartják, de egyes fajai kertbe is ültethetők. Ilyen az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), a kislevelű ciklámen (Cyclamen coum), az anatóliai ciklámen (Cyclamen pseudibericum), a borostyánlevelű ciklámen (Cyclamen hederifolium) és a tavaszi ciklámen (Cyclamen repandum). Ezen fajok a mi klímánkon áttelelnek, és igazán különleges kerti növénynek számítanak.

A különböző fajok eltérő időben virágoznak. Az őszi-téli időszakban virágzik a borostyánlevelű (C. hederifolium) és a kereklevelű (C. coum) ciklámen, nyáron és ősszel az erdei és a perzsa (C. persicum) ciklámen, tavasszal pedig a télálló ciklámen (C. repandum).

A ciklámen minden része mérgező, virágai és levelei enyhe nyálkahártya-irritációt okozhatnak, de a gumójának lenyelése nagyon súlyos következményekkel járhat. A 2-3 cm átmérőjű, szabálytalan kis gumók szaponint, és mérgező cyclamin-glükozidot tartalmaznak, emiatt erősen mérgezőek.

Lenyelést követően a mennyiségtől függően különböző súlyosságú tünetek jelentkeznek: hányás, hasmenés, gyomorfájdalom, általános rosszullét.

Nagyon óvatosnak kell lenni, ha kisgyermek vagy kutya él a családban! Gyermekeknél kettőnél több gumó összerágása és lenyelése erőteljes görcsöket, légzési nehézséget, szédülést, verejtékezést, sőt egyes esetekben még idegbénulást és halált is okozhat. Ha a kutya cikláment evett nyáladzás, hasmenés, hányás, nagyobb mennyiségben szívritmuszavar és görcsök is jelentkezhetik a bajt.

Tudományos neve: Amaryllis belladonna

A hölgyliliom Dél-Afrikából származó kerti dísznövény, ősszel virágzik, télen levelei visszafagynak, majd tavasszal újra kihajt.  A latinul Amaryllis Belladonna névre keresztelt növény az Amaryllidaceae családba tartozó, hagymás növény, meglehetősen hasonlítanak egymásra az Amaryllis Hippeastrummal, de kis gyakorlattal megkülönböztethetőek. A hölgyliliom virágai rózsaszínűek, míg a lovagcsillag kertészeti fajtái többféle virágszínben kaphatóak. A Belladonna Dél-Afrikában, míg a Hippeastrum Dél-Amerikában őshonos.

A hölgyliliom minden része mérgező, kezdve a hagymájától a szárán és a levelein át egészen a virágokig. A mérgező anyag a hagymájában koncentrálódik legtöményebben! Ültetésekor légy óvatos, nehogy kutyád, vagy macskád megkóstolja a hagymáját, vagy kiássa a földből, mert megbetegedhet tőle.

Lehetséges tünetek:

• nyáladzás
• hányás
• alacsony vérnyomás
• légzési zavar
• hasi diszkomfort-érzés

Tudományos neve: Zantedeschia aethiopica

A kála az orchidea után a második legelegánsabb virágunk. Fehér, kecses törékenységet sugárzó virága miatt lett kedvelt. Nem véletlen, hogy még ma is a menyasszonyi csokrok egyik fő virága, de mint dísznövény is egyre ismertebb és elterjedtebb. Az örökzöld kála fajok Afrika nyugati, trópusi területein honos mocsári, folyóparti növények. A színes hibridek Afrika keleti, sivatagos részén őshonosak, a meleg Indiai-óceán hatását élvezik. A 19. század elején hozták be Európába. Eredetileg a Calla nemzetséget a híres svéd botanikus, Carolus Linnaeus után nevezték el, de miután nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetséget szét kell választani, a német botanikus Karl Koch az új nemzetséget egy botanikus társáról, az olasz Francesco Zantedeschi-ról nevezte el.

Azokban az országokban, ahol a növénybarátok abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a fehér kálát egész évben kerti dísznövényként nevelhetik, a növény a tavasz végén, nyár elején virágzik, magassága pedig elérheti a 90-100 cm-t. Különösen szépen mutat kerti tavak szélére, csobogók mellé ültetve, ahol akár 30 cm mélyen nyugodtan állhat a vízben. Nem árt tudni, hogy sok más, egyébként népszerű dísznövényhez hasonlóan a fehér kála is mérgező – irritációt, rosszullétet okozhat – ezért a kisgyermeket, a kutyát, és a macskát tartsunk távol tőle.

Lehetséges tünetek:

• orális irritáció
• a száj, a nyelv és az ajkak intenzív égése
• túlzott nyáladzás
• nyelési nehézség
• hányás

Tudományos neve: Asparagus densinflorus

“Tegyek hozzá zöldet?” – kérdezi a virágárus. Sokan nem is tudjuk, hogy amikor erre a kérdésre igennel válaszolunk, egy köteg afrikai eredetű aszparágusz kerül a virágcsokrunkba.

Az aszparágus hazája Dél- és Kelet-Afrika, a csapadékszegény vidékek növénye. Bár páfrányhoz hasonlít, de a liliomfélék családjába tartozik. Klárisfű néven is ismert. A nemzetség neve görög eredetű, és a könnyezés igéhez kapcsolható, ami a növény szúrósságára utal. A densiflorus szó pedig a virágok rejtőzését fejezi ki. Kedvelt szobanövény. Nyáron a kertbe kiültetve szépen megél.

Az étkezési spárga rokona, ám ezt ne együk meg, és figyeljünk rá, hogy kisállataink se egyék meg, mert a növény minden része mérgező. Az aszparágusz apró, fehér virágaiból piros bogyótermés fejlődik, bogyónként három maggal, amelyek lenyelve enyhén mérgezőek, hasmenést, hányást és gyomorpanaszokat eredményezhetnek, a növényi nedvek pedig bőrirritációt okozhatnak.

Lehetséges tünetek:

• kontakt dermatítisz (bőrgyulladás) ismétlődő jelleggel
• hányás
• hasmenés
• hasi fájdalom

Tudományos neve: Spathiphyllum, Spathiphyllum wallisii

A kontyvirágfélék családjába tartozó vitorlavirág nemzetség Dél Amerikában és az indo-maláj szigetvilágban őshonos. A Karib-térség számos szigetére betelepítették. Manapság eme növénynemzetségnek több faját is szobanövényként és a botanikus kertek díszeként tartják, illetve termesztik.

A Spathiphyllum wallisii, az illatos vitorlavirág a trópusi őserdők növénye, meleg, párás környezetben él. Az egyszikű zárvatermők közé tartoznak, az Araceae (kontyvirágfélék) családjába. A nemzetségbe 36 faj tartozik, a termesztésben a Spathiphyllum wallisii a legjelentősebb faj, melyet egy Wallis nevű botanikusról neveztek el – ő fedezte fel a fajt 1876-ban. Az 1870-es években került be Európába. Az 1980-as években új S. wallisii fajtákat állítottak elő, ma már sok kertészeti fajtája van forgalomban. A 36 fajta virága fehér, illetve zöldes színű. A Holland Virágiroda 2015 júniusára a hónap növényévé választotta.

Szobanövényként nagyon népszerű, általában két fajtája kapható Magyarországon, mégpedig a főként kisebb termetű díszes vitorlavirág, valamint a nagyobbra növő illatos vitorlavirág. A hosszú vékony szárakon nyíló virágok sokáig, akár 5-6 hétig is nyílnak, bár néhány hét után zöldes árnyalatot kapnak. Egyszerű, mégis elegáns dísznövény, amely bármilyen stílusú lakásba illik

Jó, ha tudjuk, hogy a vitorlavirág mérgező anyagokat tartalmaz!Az egész növény mérgező kalcium-oxalátot tartalmaz! A biztonság kedvéért tartsd távol a kisgyerekektől és a házikedvencektől.

Lehetséges tünetek:

• orális irritáció
• a száj, a nyelv és az ajkak intenzív égése
• túlzott nyáladzás
• nyelési nehézség
• hányás

Tudományos neve: Galanthus

A hóvirág az amarilliszfélék talán legismertebb növénynemzetsége. Huszonegy fajuk él, amelyek a Pireneusoktól, Közép- és Dél-Európán át, a Kaszpi-tóig, illetve a Közel-Keletig találhatók meg. Közülük a legkülönlegesebb faj Görögországban él, októberben virágzik. Magyarországon négy fajjal találkozhatunk:

• a kertekben ültetett pompás hóvirággal (Galanthus elwesii)
• a redőslevelű hóvirággal (Galanthus plicatus)
• a levantei hóvirággal (Galanthus fosteri)
• az őshonos kikeleti hóvirággal (Galanthus nivalis)

A kikeleti hóvirágnak (Galanthus nivalis) a neve is beszédes: a „Galanthus” görög eredetű szó, jelentése „tejtejű virág”, míg a „nivalis” a havat jelenti, utalva arra, hogy gyakran még hófoltok között is képes kivirágozni. Bár törékenynek tűnik, meglepően ellenálló növény: a fagyos talaj sem akadályozza meg abban, hogy előbújjon.

Három külső nagyobb, és három belső kisebb sziromlevél alkotja a virágot. A belső szirmokon zöldes foltok találhatók, amelyek segítenek a beporzók vonzásában, és bár illatát alig érezzük, bizonyos rovarok számára vonzó illatanyagot bocsát ki.

Mérgező növény! A mérgező anyagok az úgynevezett amarillisz-alkaloidok csoportjába tartoznak, melyek közül talán legismertebb a galantamin, leggyakoribb a likorin, amely kis adagban nyálzást, hányást, hasmenést, nagyobb dózisban bénulást és ájulást okozhat.

A hóvirág leggyakrabban árnyékos ligetekben, bükk- és tölgyerdők aljnövényzetében bukkan fel. Magyarországon nemcsak a Mátra és a Bükk vidékén látható számtalan helyen, hanem az ország más területein is.

A kikeleti hóvirág 2005 augusztusában, az uniós jogszabályváltozásoknak köszönhetően lett védett növény Magyarországon is, mivel akkor a növényfajt az Európai Közösség egész területén védetté nyilvánították! Természetvédelmi eszmei értéke 10 ezer forint, egyetlen szál letépését is pénzbírsággal büntetik!

Tudományos neve: Narcissus genus

A nárcisz a spárgavirágúak rendjébe, az amarilliszfélék családjába tartozó növénynemzetség. Nagyobbrészt trópusi vagy szubtrópusi, ritkán északi mérsékelt övi elterjedésű, hagymás vagy néha rizómás növények tartoznak ide. Nevét Narkisszosz mitológiai alakról, valamint narkotikus (narkoa, görögül bénítani) tulajdonságairól kapta, ugyanis minden Narcissus-faj tartalmaz mérgező likorin alkaloidot, elsősorban a hagymájában, de a leveleiben is.

A nárcisz igazi tavaszi virág, jellegzetes illattal, jelenleg 25-30 faj és számtalan nemesített fajta létezik a világban. Némelyik nem csak megjelenésével, hanem illatával is hódít. Fajtától függően március és május között virágzik.

Ennek a népszerű és közkedvelt virágnak a hagymája mérgező. Ne feledjük ezt, amikor elültetjük, ha ugyanis olyan kutyát tartunk, amelyik szívesen ás a virágágyásokban, előfordulhat, hogy megrágja, lenyeli a nárciszhagymát. A túlzott fogyasztás hányást, hasmenést, remegést és szívritmuszavarokat okozhat.

A növény hagymája mérgező!

Lehetséges tünetek:

• hányás
• hasmenés
• hasi görcsök
• alacsony vérnyomás
• remegés
• szívritmus zavarok

Tudományos neve: Hyacinthus orientalis

A kerti jácint a köznyelvben csak jácint, a jácintfélék családjának jácint nemzetségébe tartozó népszerű, kerti növényfaj. A tavasz egyik legjellegzetesebb virága is azon növények közé tartozik, melyek veszélyt jelenthetnek.

A jácint minden része mérgező az emberekre és az állatokra nézve. Kalcium-oxalát-kristályokat és alkaloidokat tartalmaznak, a hagymák különösen nagy mennyiségben tartalmazzák a mérgező anyagokat. Akkor kell számítanunk mérgezésre, ha a kutya kiássa a hagymát, és megrágcsálja. A növény szétrágott részei szöveti irritációt okozhatnak a szájban és a nyelőcsőben. Tünetei az erős nyáladzás, a hányás, illetve az elfogyasztott mennyiségtől függően hasmenés is kialakulhat. Súlyosabb esetben erős szívverés és légzési zavarok is kialakulhatnak, ezért ne halogassuk az állatorvos meglátogatását!

Ültetéskor és gondozáskor érdemes kesztyűt viselni, és ügyelni arra, hogy gyerekek és háziállatok ne férjenek hozzá a növény hagymáihoz!

Tudományos neve: Tulipa genus

A tulipán kehelyalakú virággal rendelkező, több színben nyíló, hagymás dísznövény, a liliomfélék családjának egy nemzetsége. A tulipán a tavasz egyik legkedveltebb és legváltozatosabb virága! A nemesítőknek köszönhetően a forma- és színvilága olyan elképesztő gazdagságot mutat, amely valóban szemkápráztató. A különböző fajták egészen kora tavasztól késő tavaszig gondoskodnak róla, hogy gyönyörködhessünk az egyszerű vagy telt, egyszínű vagy cirmos, vagy akár a liliomformájú vagy rojtos szélű változatokban.

A tulipán Perzsiából származik, ahol mintegy 125 vad faját ismerjük, Európában is léteznek azonban őshonos tulipán fajok. Amikor a 16. század elején a törökök a Kárpát-medence jelentős részét meghódították, akkor ismerhették meg az európaiak is ezt a növényt. Később a tulipántermesztés hatalmas üzletággá nőtte ki magát, főleg a Németalföldön, ahogy ezt találóan tulpomániának nevezték el. 1629-ben már körülbelül 1000 fajtát jegyeztek, s az értékesebb virághagymák valóságos vagyonokért cseréltek gazdát. Az idők folyamán azonban ez a gyönyörű virág mindenki számára elérhetővé vált és mára mintegy 3000 – 4000 különböző termetű és virágú fajtát nemesítettek ki. Ennek köszönhetően a tulipán a kék kivételével bármilyen színű és változatos mintájú lehet, ég zöld és csaknem fekete, sötét ibolya virágú fajták is vannak.

Hagymája mérgező, hányást, hasmenést, ájulást okoz! Levele és virága égető érzést okoz a szájban és a bőrön, lenyelve szív- és keringési zavarokat, légzésbénulást is okozhat!

Lehetséges tünetek:

• hányás
• hasmenés
• túlérzékenységi reakciók

Tudományos neve: Convallaria majalis

A gyöngyvirág a spárgafélék családjába, a Nolinoideae alcsaládba tartozó Convallaria nemzetség egyetlen faja. Európában és Ázsia mérsékelt éghajlatú tájain őshonos, elsősorban tölgyesekben fordul elő, de megterem lombos erdőinkben, ligetekben és bárhol, ahol a talaj nyirkos. Kedvelt lágyszárú, évelő virág és gyógynövény, sokfelé kertekben ültetik. A gyöngyvirág Jugoszlávia szimbolikus növénye volt, 1967-ben Finnország nemzeti virágává nyilvánították.

Ezzel a nagy csoportokban élő, évelő növénnyel nemcsak a világos erdőkben, cserjésekben, ligetekben, hanem a díszkertekben is találkozhatunk. Fürtös virágai májusban és júniusban nyílnak, melyek általában fehérek, esetleg halványzöldek. A kellemesen erős illatú virágzatból kifejlődő piros termése, borsó formájú és nagyságú, mely augusztus és szeptember között érik be.

A növény minden része mérgező anyagot tartalmaz! Tragikus kimenetelű mérgezések is ismertek! 

A gyöngyvirág kis mennyiségben fogyasztva is súlyos szívproblémákat okozhat, amely halállal járhat! A gyöngyvirág szívglikozidjai és szaponinjai a vérkeringésre, a szívműködésre hatnak. Már 2-3 levél is súlyos szívműködés-zavarokat okozhat. Ezen kívül rendszertelen pulzus és hasi fájdalmak is felléphetnek. A mérgezés tünetei két fázisban jelentkeznek. Az elsőben rosszullét, hányás, gyomor- és bélrendszeri bántalmak (hasi fájdalom, hasmenés), kábultság és zavartság észlelhető, szívritmuszavarok lépnek fel. Ezt követően a pulzus gyengül, alig tapintható. A második fázis hirtelen követi az elsőt. Ebben a pulzusszám emelkedik, a vérnyomás csökken. Az eszméletvesztést követően a szívműködés leáll.

Lehetséges tünetek:

• hányás
• hasmenés
• lassú szívverés
• súlyos szívritmus zavar
• görcsroham
• halál

Tudományos neve: Laburnum anagyroides

A közönséges aranyeső, avagy közönséges sárgaakác elterjedési területe Közép- és Dél-Európa hegységei Kelet-Franciaországtól a Balkánig. Magyarországon, a Dunántúlon vadon is előfordul. Az aranyeső 5–7 méter magas, felálló ágú bokor vagy kis fa, keskeny, szabálytalan koronával. Kérge sima, zöldesbarna. Ágai eleinte felállók, később gyakran lehajlanak. Virágai világossárgák, 15–18 milliméter szélesek, 10–20 centiméteres lecsüngő fürtökben fejlődnek. Az aranyeső májustól júniusig virágzik.

Sokan, tévesen, az aranyvesszőt vagy aranyfát (Forsythia intermedia) hívják aranyesőnek, ami azonban ártalmatlan kerti díszcserje. Az aranyfát legkönnyebben úgy ismerjük fel, hogy egyrészt bokor, amely kora tavasszal virágzik, és egyesével álló virágai vannak, míg ezzel szemben az aranyeső nem bokor, május végén virágzik, virágai pedig az akáchoz hasonlóak.

Az aranyeső minden része mérgező. A kinolizidin alkaloidokat, főként citizint tartalmazó növény termése, a magvak, sőt még a szép, illatos virágok által okozott esetek is előfordulhatnak, fogyasztását követően hamar jelentkezik a rosszullét.

Az aranyeső mérgezés tünetei:

• égő érzés a szájban
• nyelési nehézségek
• szédülés
• szapora szívverés
• hányinger
• hányás
• hasi fájdalmak
• remegés
• izomrángás

Tudományos neve: Begonia genus

A begóniafélék a tökvirágúak rendjének egyik családja, előfordulási területük majdnem az egész világ trópusi és szubtrópusi övezeteit magába foglalja.

Maga a begónia az egyik legelterjedtebb egynyáriként tartott dísznövény hazánkban, amelyet gyakran láthatunk közparkok virágágyásaiban épp úgy, mint balkonládákban vagy a tereket díszítő kőedényekben, ezzel együtt családi otthonainkat is díszítik. Eredetileg a trópusi, szubtrópusi őserdők növénye, őshazája Dél-Amerika és Ázsia. Érdekesség, hogy Európában alig egy évszázada jelent meg, akkor hozták be botanikusok, szépségének és igénytelenségének köszönhetően pedig az óta a kertek és a lakások egyik legkedveltebb virágzó csodájává vált. Népszerűségét kitűnő alkalmazkodó képességének köszönheti.

A begónia számtalan variációban létezik, nagyon népszerű kerti- és beltéri növény. A kisállatok, kutyák, macskák számára nagyon kellemetlen tüneteket okozhatnak, ha lenyelik őket!

A virág hagymája, levele és a hajtása mérgező!

Lehetséges tünetek:

• száj, nyelv, ajkak intenzív égése, irritációja
• túlzott nyáladzás
• hányás
• nyelési nehézség

Tudományos neve: Pelargonium genus

A Dél-Afrikából származó, változatos virágszínű, hosszan virágzó muskátli az egyik legnépszerűbb balkonnövény. A görögök ,,pelargos’-nak nevezték, őse kisméretű fokföldi félcserje, több mint 250 faja létezik. Nálunk az erkélyen edénybe, balkonládába ültethető felfutó, futó fajok napjainkban szorítják ki a hagyományosabb megjelenésű kerti muskátlit. Fajtól függően 20 cm-től 150 cm-ig nőnek meg. Levelei megdörzsölve erősen fűszeres, muskotályos illatot árasztanak.

A benne lévő geraniol és linalool miatt mérgező! Hányást, letargiát, lelassult szívverést, és alacsony vérnyomást okozhat, valamint kontaktallergiát, ha a bőrhöz hozzáér egy sérült levél!

A Pelargonium fajok a kisállatok számára mérgezőek!

Lehetséges tünetek:

• étvágytalanság
• hányás
• letargia
• kontakt dermatitisz (bőrgyulladás)
• csökkent pulzusszám
• vérnyomáscsökkenés

Tudományos neve: Lamprocapnos spectabilis

A kecses virágú, nagy szívvirág egy szép vidéki növény, amely szinte minden kertben megtalálható, de mára már egyre ritkábban találkozunk vele. Népiesen lakatvirágnak, Jézus szívének, csüngő szívnek, angol nyelvterületen pedig vérző szívnek nevezik. Gondozása és ültetése egyszerű, évről évre szaporodik kertünkben. A szívvirág eredetileg Ázsiából, Kínából, Koreából és Japánból indult el világhódító körútjára. Európába a 19. században került be, és meseszép formájának köszönhetően hamar népszerűvé vált.

Számos előnye mellett meg kell említeni, hogy mérgező növény, így kisgyermekes háztartásokba, kertekbe nem javasolt, gyakori érintése pedig még a felnőtteknek is bőrirritációt okozhat, ezért káprázatos szív alakú virágait csak csodáljuk, de ne érintsük meg!

Ez a népszerű árnyék-szerető kerti virág egy igazi tavaszi szépség, de ha kisállatod lenyeli, az emésztési zavarokhoz és remegéshez vezethet nála!

Lehetséges tünetek:

• hányás
• hasmenés
• tántorgás
• remegés

Tudományos neve: Iris genus

A nőszirom vagy írisz a spárgavirágúak rendjébe tartozó nősziromfélék családjának névadó nemzetsége. 200-300 faj tartozik ide. A tudományos név a görög mitológiából ered, az aranyszárnyú hírvivő és szivárvány istennő, Iris istennő után, az ide tartozó virágok sokféle színváltozatára utalva. Magyar nevét Diószegi Sámuelnek köszönheti.

A nőszirom az egész Földön elterjedt, fajokban és fajtákban igen gazdag nemzetséget alkot. A botanikusok több csoportba sorolják magassága és virágainak felépítése alapján. Hazánkban néhány vadon élő faja is megtalálható, sajnos, csak védett növényként. Legismertebb kerti változata, a kék nőszirom a mediterrán területekről származó régi kultúrnövény, melynek ma már csak hibridfajtái ismertek.

Magyarországon őshonos fajok:

• Pázsitos nőszirom (Iris graminea) Védett!
• Korcs nőszirom (Iris spuria) Védett!
• Szibériai nőszirom (Iris sibirica) Védett!
• Sárga nőszirom (Iris pseudocorus)
• Homoki nőszirom (Iris humilis) Védett!
• Apró nőszirom (Iris pumila) Védett!
• Magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica) Fokozottan védett!
• Tarka nőszirom (Iris variegata) Védett!

Kertekben ültetett fajok:

• Dalmát nőszirom (Iris pallida)
• Kerti nőszirom (Iris × germanica)
• Török nőszirom (Iris danfordiae)
• Recéshagymájú nőszirom (Iris reticulata)
• Balkáni nőszirom Iris reichenbachii

A fajtól függően színük a halvány sárgától egészen a sötétkékig, bordóig változik. A termés hosszúkás tok. A magvak lapítottak vagy gömbölydedek. A magas termetű nőszirom remek vágott virág. Szegélyként, előkertekbe gyakran ültetik.

A terpenoid méreganyagokat legnagyobb mennyiségben a rizómája, azaz a földfelszín közelében lévő gyöktörzse tartalmazza.

A növény megrágása esetén a lehetséges tünetek:

• nyáladzás
• hányás
• hasmenés

Tudományos neve: Paeonia officinalis

A bazsarózsa, más néven a pünkösdirózsa Eurázsiából származik, már az ókorban ismerték, kerti termesztése a középkorban kezdődött. Az ókorban elsősorban kolostorokban termesztették, virágdíszítésekhez is felhasználták. A kínai és japán termesztett növények csak a 19. század elején váltak ismertté Európában, ám azóta a bazsarózsa közkedvelt kerti növény, dísznövény lett. A pünkösdi rózsát régebben bájitalokba is használták, az angolok a szépség tálkája elnevezéssel illették. Pünkösd idején, májustól június elejéig csodálhatjuk meg a kertekben.

A lágyszárú pünkösdirózsák 40–90 centi magasak, de akár a 2 métert is elérheti. Tömött vagy egyszerű virágaik rendkívül mutatósak.

A fásszárú pünkösdirózsák általában 12 méter magas bokrok vagy kistermetű fák.

A növény minden része mérgező, gyökere és magvai mérgező peregrinint, a virága cianint tartalmaz.

Lehetséges tünetek:

• gyomorbántalmak
• bélhurut
• krónikus hasmenés
• hányás
• remegés
• görcsrohamok
• idegrendszeri károsodás
• vesekárosodás
• szívpanaszok
• halál

Tudományos neve: Lupinus spp.

A csillagfürt a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjának Faboideae alcsaládjába tartozó nemzetség. Több mint 4000 éve ismert. Megtalálható a világ különböző tájain. Körülbelül 200 vad csillagfürtfaj létezik. A termesztett fajtákat gyakran ültetik kertekbe. Gyönyörű virágokat hozó évelő.

A csillagfürt jelentését farkasként fordítják, ami az egyik legenda szerint egy virág hasonlóságát jelenti a farkas jellegével abban a képességében, hogy bármilyen természetes körülmények között növekedhet és területeket foghat el. Egy másik ősi mondában a növény főzeteinek elkészítéséről van szó, amely az embert farkassá változtatja, és ez megmagyarázza a nevét.

Minden része mérgező, fajtától függően különböző mértékben.

A mérgező vagy nem mérgező tulajdonság a csillagfürt típusától függ. Az alkaloid tartalmú fajok veszélyesek, különösen a háziállatokra és a gyermekekre. A mérgezéshez meg kell enni egy marék magot vagy három virágzatot. A csillagfürt illata nem veszélyes. Magvai 0,03-2,5% mennyiségben tartalmaznak mérgező lupinidin, allolupinin, lupanin alkaloidokat és vernin glikoalkaloidot.

A csillagfürt mérgezés (lupinózis) tünetei:

• kitágult pupillák
• zavarodottság
• dezorientáltság
• szédülés
• szapora szívverés
• gyomorfájdalom

Tudományos neve: Gladiolus genus

A kardvirág a nősziromfélék családjába tartozó nemzetség, mely nemzetségbe körülbelül kettőszázötven faj tartozik, Európában és Ázsiában tíz él, a többi Fekete-Afrikában. Legnagyobb elterjedési területe a Dél-Afrikai Köztársaság és Namíbia. A nemzetség a Gladiolus nevet a római gladius kardról kapta. A népnyelv korábban fegyverliliom, mezei dárdácska, kedves madárliliom, illetve legényvirág néven tartotta számon a Kárpát-medencében. Ma már kardvirágként nevezik. Európába a 18. század második felében került, ahol újabb fajok nemesítését végezték el.

Magas, karcsú termetű évelő, hagymagumós növény, őshazája Dél-Afrika, ma azonban már a világ minden táján termesztik a nemesítők által létrehozott szebbnél szebb fajtákat. Keresztezett fajtája több ezerre tehető. Kerti virágnak és vágott virágnak is népszerű. A virága ehető, de a gumója mérgező.

A legtöbb tavaszi hagymás virághoz hasonlóan a kardvirágnak is a hagymájában található legnagyobb koncentrációban a mérgező toxin.

Lehetséges tünetek:

• nyáladzás
• hányás
• hasmenés
• letargia

Tudományos neve: Ranunculous genus

A boglárka nemzetség igen fajgazdag, kozmopolitán. Valamennyi hazánkban előforduló faja mérgező. Nálunk is honos nedves réteken a réti boglárka és a kúszó boglárka (Ranunculus repens), a száraz gyepekben gyakran tömeges a sokvirágú boglárka  (Ranunculus polyanthemos). Száraz gyepek és gyomtársulások növénye a csőrös boglárka (Ranunculus psilostachys). Védett faj a selymes boglárka (Ranunculus illyricus).

A legismertebb mind közül a réti boglárka. A nedves és hegyi réteken, kaszálókon, legelőkön, utak szélein, esetenként sziklákon és kőszirteken nő. A nedves vagy nyirkos, nitrogénben gazdag vályogtalajokat kedveli. A növény májustól júliusig, részben egészen novemberig virágzik. Ragyogó aranysárga virágai május közepén uralkodnak a nedves réteken. Mérgező növény, megszárítva azonban hatóanyaga lebomlik. Méreganyagának köszönheti, hogy friss virágát a legelő jószág elkerüli, így jönnek létre az egyébként lelegelt rétek feltűnő „boglárkaszigetei”. A méreganyaga a csípős ízű anemonin.

Ha a kutyád véletlenül elfogyaszt egyet vagy kettőt, nem okoz számára túl drasztikus tüneteket és károsodást sem a szervezetében, nagy mennyiséget kellene elfogyasztania ahhoz, hogy tartós károkat okozzon a szervezetében ez a növény.

A növény minden része mérgező!

Lehetséges tünetek:

• nyáladzás
• hányás
• hasmenés
• gyengeség
• remegés
• görcsrohamok
• ritkán bénulás

Tudományos neve: Primula

A kankalinfélék családja nem kevesebb, mint 450–500 fajt foglal magába, amelyek a világ számos részén megtalálhatóak. A Primula nemzetség elnevezése pedig rendkívül árulkodó: a latin primus szó kicsinyítőképzős alakja – utalva arra, hogy a kankalinnak tavasszal az elsők között nyílnak a virágai.

Magyarországon számos kankalinfaj őshonosnak számít: a védett sugárkankalintól kezdve (Primula elatior) a szintén védett lisztes kankalinon át (Primula farinosa) a fokozottan védett cifra kankalinig (Primula auricula subsp. hungarica) számos képviselőjükkel találkozhatunk.

A kankalinok egyik legismertebb képviselője a halványsárga virágú, tőlevélrózsás szártalan kankalin (Primula vulgaris), ami alig pár centire emelkedik ki a talajból. A másik gyakori faj a tavaszi kankalin (Primula x brevistyla), amelynek a virágai hosszabb szárral emelkednek a tőlevelek fölé

A szártalan kankalin egy Magyarországon is őshonos, a kankalin nemzetségbe tartozó növényfaj. Észak-Afrikában, a Kaukázusban, Nyugat-Ázsiában, Európában él, Magyarországon a Dunántúlon nem ritka. Védett növény, de kertekben is telepítik, és termeszthető is. 10–25 cm magas, lágyszárú növény. Március-áprilisban virágzik.  A kertészeti változatok virágai szinte bármilyen színűek lehetnek. Termése toktermés. Olajos magvai ragacsos tapintásúak. Üde gyertyán- és bükkelegyes erdőkben, szurdok- és ligeterdőkben találhatók meg.

Az egyetlen olyan őshonos kankalinfajunk, ami nem védett, a tavaszi kankalin (Primula veris). Idehaza főleg a középhegységekben találkozhatunk vele, de szórványosan a lomberdők tisztásain, szegélyterületeken is előfordulhat. Gyökértörzse, levele és virága is gyűjthető: gyógynövényként tartják számon. Leginkább a köhögés kezelésére szokás használni, de leveleinek magas a C-vitamin tartalma is.

Számos olyan primulafaj van, aminek levele és hajtása is mérgező, tejnedve hányást és hasmenést is okozhat. A kankalinok fő hatóanyagaként számon tartott triterpén szaponinok az erekbe jutva, nagy dózisban a vörösvérsejt membránt, a sejtfalat károsíthatják, a vörösvérsejt szétesését okozhatják (hemolízis).

Tudományos neve: Ammi majus

Az Ammi majus, közismert nevén csipkevirág a sárgarépafélék (Apiaceae) családjába tartozik. A fehér, csipkeszerű virágfürtökkel rendelkező növény elterjedési területe Dél-Európa, Észak-Afrika, Nyugat- és Közép-Ázsia.

Feltételezések szerint a Nílus völgyében őshonos. Történelme messzire nyúlik vissza! Egyiptomban i. e. 2000 körül az Ammi majus levét dörzsölték a vitiligo foltjaira, majd a betegeket arra biztatták, hogy feküdjenek ki a napra. A gyógyírban megtalálható furokumarinok miatt a bőr érzékenyebbé vált a fénysugarakkal szemben, hatásukra növekedni kezdett a bőrfestékek termelődése a kivonattal bedörzsölt területeken. A 13. században a vitiligót mézből és a Nílus folyó völgyében bőségesen előforduló „aatrillal” nevű növény porított magjaiból készült tinktúrával kezelték. A növényt azóta Ammi majus néven azonosították, de az „aatrillal” kereskedelmi elnevezést ma is használják a magjából készült sárgásbarna porra.

Valójában az Ammi majus lehet a világ legnagyobb metoxsalen forrása.

Az Ammi majus igen kecses megjelenésű egynyári növény. Fehér színű, apró virágai a vékony szárak tetején pamacsokban, ernyőszerűen nőnek. A virágzás időszaka nyár közepétől egészen őszig tart. Közeli rokonához, az Ammi visnagához hasonlóan az Ammi majus és fajtái gyakran láthatók kertekben, ahol évente magról termesztik őket.

A növény minden része mérgező. Az Ammi majus jelentős mennyiségű furanokumarint, bergaptént és xantotoxint (más néven metoxsalen) tartalmaz, két psoralén származékot, amelyek fényérzékenyítő hatásukról ismertek. A kutyák és egyéb kisállatok számára, lenyelve vagy megérintve fájdalmat és aggasztó tüneteket okozhat!

Lehetséges tünetek:

• száj, nyelv és ajkak intenzív égése, irritációja
• túlzott nyáladzás
• hányás
• nyelési nehézség

Tudományos neve: Delphinium genus

A sarkantyúfű a boglárkavirágúak rendjébe és a boglárkafélék családjába tartozó nemzetség mintegy 40 fajjal. Közeli rokonságban áll a szarkaláb nemzetséggel, amelynek fajait korábban ide sorolták, ezért a nemzetség több Közép-Európában honos faja szarkaláb néven is ismert.

Többségük évelő, lágy szárú növény. Főleg az északi féltekén, a mérsékelt égövben terjedtek el – egyrészt a szárazabb területeken (a magasabb, terebélyesedő fajok), illetve a magashegységekben (a kisebb termetűek). Számos fajuk igen kedvelt dísznövény, mások gyógynövények. A sarkantyúfű nagytermetű, bokrosodó növekedésű növény, mely hosszú virágzásával nagyrészt a vidékies hangulatú kertek dísze.

A növény szépségét és különlegességét elsősorban a látványos fürtvirágzat adja, melynek színe lehet kék, kékeslila, fehér vagy rózsaszín. A virágzás júniustól egész szeptemberig tart. A növény magassága elérheti akár a másfél méteres magasságot is.

Magja és a fiatal növények mérgezőek mind az emberek, mind az állatok számára. A növény öregedésével csökken a méreganyag mennyisége. Számos alkaloidot tartalmaz, amelyek elesettséget, izomgörcsöket, fájdalmat, émelygést okoznak, súlyos esetben légzésbénuláshoz és halálhoz vezetnek!

A szarkaláb nagyon aggasztó tüneteket okozhat a kisállatokban, ezért jobb elkerülni őket!

Lehetséges tünetek:

• az ideg-ingerület átvivő rendszer bénulása
• székrekedés
• vastagbélgyulladás
• izomremegés
• merevség
• gyengeség
• letargia
• görcsök
• szívelégtelenség
• légzésbénulás okozta halál

Tudományos neve: Colchicum

A kikerics a liliomvirágúak (Liliales) rendjében a kikericsfélék (Colchicaceae) családjának névadó nemzetsége. Tudományos neve a Fekete-tenger keleti-délkeleti partjainál kialakult Kolkhisz ókori királyság nevéből származik. A monda szerint Médeia kolkhiszi királylány (és legendás boszorkány) kikericset használt varázsszereinek előállításához. Méregtartalma miatt a népnyelvben a kikirics, kükörics, kükirc vagy kükerc név mellett gyakran kutyadöglesztőnek is nevezték.

A nemzetség legtöbb faja a Mediterráneum keleti részén él; Európától Iránig és Turkesztánig.

Magyarországon honos fajai:

• őszi kikerics (Colchicum autumnale),
• homoki kikerics (Colchicum arenarium), Fokozottan védett!
• magyar kikerics (Colchicum hungaricum), Fokozottan védett!
• tavaszi egyhajúvirág (Bulbocodium vernum, Colchicum vernum), Fokozottan védett!

A növény hagymagumója télálló, meglehetősen nagy; belőle akár 6-8 termetes virágot is kihajthat. Virágai rózsaszínek, lilák vagy fehérek – az egyetlen, sárga virágú faj a sárga kikerics (Colchicum luteum). Virágai nagyon hasonlítanak a krókuszéhoz. A legkönnyebben úgy különböztethetjük meg őket, hogy a krókusznak 3 porzószála van, a kikericsnek pedig 6.

Évelő. A nemzetség legtöbb tagja a leveleit tavasszal, virágját pedig ősszel hozza. Néhány faj (így például a magyar kikerics és a sárga kikerics) tavasszal virágzik. A tavasszal virágzó kikericsek virágai levelek között nyílnak; az ősszel virágzók levelei tavasszal bukkannak elő. A tavasszal virágzók fajok virágai kisebbek

Az őszi kikerics (Colchicum autumnale) a nyirkosabb réteken és legelőkön sokszor nagy tömegben termő, augusztus-szeptemberben virító évelő növény. Európai elterjedése a Brit- szigetektől a Balkán-félszigetekig terjed.

Az őszi kikerics a mérgező növények sorát gyarapítja. A növény érett magja, hagymagumója kolhicin nevű alkaloidot tartalmaz, mely az emberi, állati szervezetbe jutva légzés- és szívbénulást okoz.

A növényt nem szabad összekeverni a tavaszi krókusszal! Az ősszel virágzó kikerics nagyon súlyos bélrendszeri és légzőrendszeri zavarokat okozhat, veseelégtelenséget és halált is. Míg a tavaszi krókusz gyomor- és bélrendszeri zavarokat okoz, és a tünetek általában enyhék!

A növény minden része mérgező!

Lehetséges tünetek:

• nyáladzás
• hányás
• hasmenés
• véres hasmenés
• étvágytalanság
• szervkárosodás
• légzési elégtelenség
• szívbénulás
• görcsrohamok
• halál

Tudományos neve: Chrysanthemum genus

A krizantém az őszirózsafélék családjába tartozó, 37 fajt számláló, többnyire Kelet-Ázsiából származó növénynemzetség. Neve görög eredetű, aranyvirágot jelent és már az ókorban is jelentős kultusza volt, főleg Kínában, ahol elsősorban a magányosság, a nyugalom és a szépség szimbóluma volt. Később Japánban is olyannyira megkedvelték, hogy az ország címerét díszítették vele, s az uralkodók trónusa mai napig a híres Krizantém trón. A krizantém ősei Északkelet-Európától Kelet-Ázsiáig, valamint Észak-Amerika északi felén éltek, illetve élnek, mert a vad fajok továbbra is sokfelé megtalálhatóak. Számos arktiszi szigeten is fellelhetőek. Európába egészen későn, a 17. században került be, majd újabb száz évre eltűnt. Végül a franciák ismertették meg a szélesebb közönséggel, és ekkortól kezdték meg európai termesztését. A sikere azóta töretlen, ma már mintegy 5000 fajtáját ismerjük a sorozatos keresztezéseknek köszönhetően.

A krizantémok az ősz utolsó virágai, de számos, korábban nyíló változatuk is ismert. Gyakran találkozhatunk a név krizantém alakjával, ez egy kissé népiesen módosult változat. A krizantémfajok között egynyáriak, évelők és félcserjék egyaránt előfordulnak.

Ezek a szép egynyári növények népszerűek a házi kertekben. Ha a kutyád megkóstolja vagy elfogyasztja, általában enyhe hatásuk van. A krizantém virágaiban felgyűlő krizantémsav, és piretrinsav nagyon erős rovarölő anyagok, a növénnyel táplálkozó rovarok idegrendszerére hatnak, bénulásos pusztulást okozva. A savakból természetes rovarirtó szer készül. A piretrineket, a kutyáknak készített kullancs- és bolha elleni porokba, nyakra cseppenthetős készítményekbe használják fel.

A növény virága enyhén mérgező!

Lehetséges tünetek:

• étvágytalanság
• hányás
• hasmenés

Tudományos neve: Anemone

A szellőrózsa (kökörcsin) a boglárkavirágúak rendjébe tartozó évelő, gumós, lágyszárú, kerti dísznövény. Már az ókorban is ismerték az elmúlás, pusztulás szimbólumaként, mérgező gyökere és gyors elvirágzási ideje miatt. Hazánkban négy fajtája honos, leginkább a Tiszántúlon és az Északi-középhegységben.

Ez a gumós, lágyszárú növény könnyen elterjed. Gumóin érdekes göcsörtök vannak. Szára lágy, szőrös. A növény körülbelül 20-25 cm magasra nő meg. A növény minden része mérgező!

Magyarországon honos fajták:

A berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) a lomb- és tűlevelű, valamint elegyes erdők, cserjések, hegyi rétek lakója. Nyirkos, humuszban gazdag talajú liget- és láperdőkben gyakori. Magyarországon főleg a Dunántúlon gyakori. Termőhelyein tömegesen, összefüggő állományokban nő. Március–áprilisban (esetenként májusig) nyílik; az egyik legszebb kora tavaszi erdei virágnak tartják. Enyhén mérgező növény.

A bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) a lombhullató erdők aljnövényzetében él. Alacsony termetű, 10-20 (max. 30) cm magas évelő növény. A növény legfőbb díszértéke a levélzet fölé emelkedő aranysárga, öttagú, egy vagy két aranysárga virága. Üde bükkösök és gyertyános tölgyesek kora tavaszi, lombfakadás előtti virága. Magyarországon az Alföld kivételével előforduló őshonos faja. Egyszerűen nevelhető növény, mely félárnyékos helyen, üde, tápanyagban, humuszban gazdag talajban fejlődik legszebben. Szereti, ha földje mindig kissé nyirkos, nyáron kevesebb nedvességet igényel. Enyhén mérgező növény!

Az Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris) Közép-Európában, a Kaukázusban, Szibériában őshonos. Magassága 20-50 centiméter, szára bozontosan szőrös. Virágai 4-7 centiméteresek, fehér színűek, melyek édes illatot árasztanak. Április–június között virágzik. Termése fehéren gyapjas. Az erdei szellőrózsa napfényes erdők, főleg tölgyesek, erdőszélek, cserjések, közepesen száraz gyepek lakója. Melegkedvelő növény, laza, tápanyagban gazdag, meszes talajokon nő 1200 méter magasságig. Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság területén él, valamint a Cserhátban fordul elő. Védett növény, egyes részei mérgező anyagokat tartalmaznak!

Magyarországon a hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia L.) a nemzetség legritkábban előforduló faja, csak Belezna, Őrtilos és Zákány környékén él. Magassága 10–15 cm, április–május között virágzik. Inkább mészkedvelő, üde patakparti ligeterdők, gyertyános-tölgyesek és bükkösök növénye. Enyhén mérgező növény!

Tudományos neve: Digitalis purpurea

A piros gyűszűvirág az útifűfélék családjába, a Digitalis nemzetségbe tartozó, erdei irtásokon, sík és hegyvidéken előforduló növényfaj. Az északi részek kivételével Európa legnagyobb részén megtalálható. Magyarországon vadon nem fordul elő, azonban kertekben dísznövényként használják.

A piros gyűszűvirág kétéves, erősen mérgező hatású növény, amelynek első évben a levelei, a második évben pedig a virágos hajtásai fejlődnek ki. Magas, látványos növény, melynek hosszú színes virágfüzérei júniusban és júliusban nyílnak.

Ne hagyjuk, hogy a növény gyönyörű színei megtévesszenek minket. Harang alakú virágai és a bennük rejlő bogyók csábítják a gyerekeket, és a kisállatokat, csakhogy olyan vegyületet tartalmaznak, ami szívelégtelenséget okozhat. Érdekesség, hogy az orvoslásban a növény szárított leveleiből kinyert digitoxint alkalmazzák szintén szívelégtelenség kezelésére, de a hatásos és mérgező dózis között kicsi a különbség.

A piros gyűszűvirág egy impozáns dísznövény, de minden része nagyon mérgező, a kutyák, a macskák és az emberek számára is!

Lehetséges tünetek:

• nyáladzás
• hányinger
• hányás
• szívritmuszavar
• gyengeség
• tágult pupillák
• remegés
• görcsrohamok
• keringés összeomlás
• halál

Tudományos neve: Aconitum genus

A sisakvirág, úgy is ismert, mint a „mérgek királynője”, a boglárkafélék rendjébe tartozó, lágy szárú fajokat magába foglaló nemzetség. Rendszerezésük vitatott, némelyek 60, mások 350 fajt sorolnak ebbe a nemzetségbe. Fő hatóanyaga az akonitin, mely emberre és állatra nézve egyaránt halálos méreg, de ezen kívül tartalmaz még több, szintén mérgező anyagot!

A görög mitológiában először Hekaté istennő fedezte fel, majd alkalmazta. Így követői az egyik szent növényének tartják.

A sisakvirág akár 1 m magasra is megnövő, elágazó szárú, évelő növény. A sötétzöld, nagy, szórt állású levelei tenyeresen szeldeltek, a szár felső részén kisebbek. A szár csúcsain ibolyaszínű vagy sötétkék virágok fejlődnek. Dús fürtökben vagy bugában álló virágzata júliustól szeptemberig virágzik.

Európában elterjedt vadvirág. Magas hegyvidéki tisztásokon, köves, sziklás helyeken, hegyi patakok mentén fordul elő, alhavasi övezetben.

Ugyancsak vadon fordul elő száraz bokorerdőkben, lejtőkön a méregölő sisakvirág (Aconitum anthora, védett), melynek virágai halvány zöldessárgák, és ősszel nyílnak, valamint a karcsú sisakvirág (Aconitum variegatum, védett), mely a Dunántúlon, főleg Kőszeg környékén honos. Egyes fajtáit dísznövényként termesztik. A nemzetség minden faja mérgező!

A növény minden része alkaloidoikat tartalmaz, a legtöbbet a gumók! Az akonitin egyike a legerősebb méreganyagoknak! Gyorsan felszívódó méreg, hatását az idegrendszerre fejti ki. A növény szárítás után is megőrzi toxikus hatását!

Lehetséges tünetek:

• gyengeség
• szívritmus zavarok
• remegés
• rohamok
• bénulás

Tudományos neve: Hedera helix

A borostyán egy örökzöld kúszónövény, ami akár 20-25 méter magasra is képes felkapaszkodni, de leginkább a földön kúszva terjed. Főként árnyékos helyekre ültetik. A legelterjedtebbek az egyszerű, zöld színű fajták, de mivel igen kedvelt dísznövény, ezért számos változatát nemesítették ki, így van közöttük sárgászöld, sárga- és fehértarka levelű csakúgy, mint lila színű, vagy éppen kifejezetten lassan növekedő változat is. Érdekes tulajdonsága, ha már nem talál kúszásra alkalmas felületet, vagy elér egy bizonyos kort, akkor oldalhajtásokat hozva látványos sűrű örökzöld bokorrá fejlődik, mely minden ősszel virágba borul, télen pedig látványos sötétkék bogyótermést hoz, amelyek bár az ember és a kisállatok számára mérgezőek, sok madár eledeleként szolgálnak!

Az egész növény mérgező szaponinokat tartalmaz! Bogyója keserű, ezért az állatok nem szívesen fogyasztanak belőle! Nagy mennyiségű bogyó vagy levél elfogyasztása hányást, hasmenést, bénulást, de akár halált is okozhat!

A növény levele és bogyója mérgező! A levelek mérgezőbbek, mint a bogyók!

Lehetséges tünetek: 

• túlérzékenység
• hányás
• hasmenés
• hasi fájdalom

Tudományos neve:Clematis genus

Az iszalag a boglárkavirágúak rendjébe, ezen belül a boglárkafélék családjába tartozó nemzetség. A Clematis elnevezés az ógörög nyelvből származik; jelentése: „mászkáló növény”. A Kínából származó vadon nőtt iszalagok a 17. századig átkerültek Japánba is. A Japán kertekből való kiválasztott fajták voltak az elsők, amelyeket a 18. században Európába is betelepítettek. A kertekből ismert eredeti kínai vad állományokat csak a 19. század végén fedezték fel. A hibrideket szívesen termesztik kertekben és parkokban. Az egyik legrégebbi és legkedveltebb hibrid a kerti iszalag, amely már 1862-től létezik.

Anemonin nevű toxinja lenyelve emberekre és állatokra is hat, de a növény puszta érintése is irritációt okozhat, bőrgyulladást válthat ki az arra érzékeny egyéneknél, amelynek tünete enyhe égő érzés, illetve elfogyasztás esetén a szájban kialakuló fekély. Háziállatoknál, kutyáknál, macskáknál, lovaknál hányingert, fokozott nyálképződést válthat ki. Szerencsére a tünetek gyorsan enyhülnek! Az állatok is kerülik a növényt annak keserű íze miatt.

A növény minden része mérgező!

Lehetséges tünetek:

• nyáladzás
• hányás
• hasmenés
• bőrirritáció

Tudományos neve: Ipomea

A hajnalka a burgonyavirágúak rendjébe és a szulákfélék családjába tartozó nemzetség. A hajnalkafajok eredeti előfordulási területe minden trópusi és szubtrópusi területet, valamint számos mérsékelt övi térséget is magába foglal. Az amerikai kontinensen Kanada keleti felétől és az USA keleti kétharmadától kezdve, Közép-Amerikán és a Karib-térségen keresztül, Dél-Amerikáig – azon belül pedig Észak-Chiléig és Észak-Argentínáig találhatók meg. Észak-Amerikában más térségekbe, főleg a partok mentére betelepítették e növénynemzetség egyes fajait. Európában, csak a Földközi-tenger térségében őshonosak, azonban e kontinens más, északibb országaiba is betelepítették. Kína és Kelet-Ázsia egyes részeiben is meghonosították. Japánban, valamint az Ázsia és Ausztrália között elterülő szigetvilágokban számos hajnalkafaj őshonos. Eredeti előfordulási területük többek között Ausztrália és Új-Zéland is.

Az idetartozó növények lehetnek egyévesek, kétévesek vagy akár évelők; elfásultak vagy lágy szárúak. Leveleik mindig levélnyeleken ülnek, azonban méretük és alakjuk fajtól függően igen változatos. A virágaik a sövényszulákéra (Calystegia sepium) emlékeztetnek, azonban megint fajtól függően igen változatos színűek lehetnek.

Legismertebb faja a Kerti Hajnalka (Ipomoea purpurea). Csavarodó, kúszó, egynyári növény, amely indáinak segítségével kapaszkodik. A 3-15 centiméter hosszú levélnyélen ülő néha háromkaréjú levelei 3-8 centiméter hosszúak és 3-8 centiméter szélesek. A virágának átmérője 4-5 centiméter lehet; színezete általában rózsaszín, krémszínű vagy kékes árnyalatú is lehet.

Ártatlannak tűnő, kedves növény a Hajnalka, viszont veszélyes! Ha nagy mennyiséget fogyaszt belőle kisállatod, különösen a magokat, a növény nagyon mérgező lehet!

Lehetséges tünetek:

• a koordináció hiánya
• hasmenés
• vérszegénység
• májelégtelenség

Tudományos neve: Wisteria genus

A lilaakác, kínai lilaakác, kúszóakác vagy kékakác a pillangósvirágúak családjába tartozó fás szárú, lombhullató kúszónövény a Wisteria nemzetségből. Kínában őshonos. Bár indás kúszónövény, kialakítható belőle fa-jellegű alak, általában csavarodó törzzsel és ellapuló felső résszel. A lilaakác az egyik legnépszerűbb kerti kúszónövény. Dús és illatos virágzata már áprilisban megjelenik.

Kínából Európába és Észak-Amerikába 1816-ban jutott el, és az egyik legnépszerűbb kerti kúszónövény lett dús, illatos virágzata miatt. Néhány területen azonban (például az Amerikai Egyesült Államok keleti részein), ahol a talajviszonyok hasonlóak a kínai környezetéhez, és így a növénynek kedvezőek, túlságosan is elterjedt.

A lilaakác tartalmaz néhány toxikus vegyületet, amelyek a kisállatokra veszélyesek!

A növény gyökere, ága és termése mérgező!

Lehetséges tünetek:

• hányás
• hasmenés
• véres hasmenés
• depresszió

Tudományos neve: Lathyrus latifolius

A lednek a hüvelyesek rendjébe, ezen belül a pillangósvirágúak családjába tartozó nemzetség. Mintegy 183 faj tartozik ide, nagyrészt mérsékelt öviek. Közép- és Dél-Európában őshonos pillangós virágzó kúszónövény, mely mára már szinte az egész világon elterjedt. Mivel eléggé erőteljes növekedésű, kacsok segítségével egy szezon alatt akár 2 méter magasra is felkúszik! Ha nem talál megfelelő támasztékot, akkor a földön elterülő gömbszerű bokorrá fejlődik. Virágait nyár közepétől szeptember elejéig tömegével hozza, melyek legtöbbször fukszia színűek, de vannak halvány rózsaszín és fehér változatai is. Levelei lándzsásak vagy elnyúlt ovális alakúak, színűk pedig zöld vagy szürkészöld. Közeli rokona a hazánkban szintén nagy népszerűségnek örvendő szagos bükkönynek, azonban míg az előbbi egynyári, a nagyvirágú lednek évelő növény.

A növény egyes részei, különösen a magjai mérgezőek!

Lehetséges tünetek: 

• gyengeség
• ingerlékenység
• letargia
• megnövekedett koponyaűri nyomás
• remegés
• rohamok
• lehetséges halál

Tudományos neve: Glechoma Hederacea

A repkény az ajakosvirágúak rendjébe, azon belül az árvacsalánfélék családjába tartozó növénynemzetség mintegy 6–10 fajjal. Fajai Európában és Ázsiában honosak. Magyarországon őshonos a kerek repkény (Glechoma hederacea), és a borzas repkény (Glechoma hirsuta), amit egyes rendszerezők a kerek repkény alfajának tekintenek.

Erdőkben, cserjésekben, réteken, valamint utak mellett gyakori évelő növény. Gyorsan terjed, ahogy messzire kúszó szárai legyökereznek. A parkok, kertek árnyasabb részein jó talajtakaró; szárazabb kertekben a gyepet pótolják vele. A kerek repkény üde lomberdőkben, bokros helyeken, de füves térségekben is gyakorta terem. A borzas repkény inkább a bükkös, gyertyános, sziklás erdők szélén, az Alföldön alig található.

Általában halvány ibolyaszínű, ritkábban rózsaszínű vagy fehér virágai a vese alakú levelek hónaljában csoportosulnak. Kellemesen illatos, az ánizs és a citrom keverékéhez hasonlatos aromája van. A virágzó hajtás keserű anyagot, cseranyagot, szaponint, illóolajokat, kolint, gyantát, viaszt tartalmaz. Erős hatású gyógynövény.

Háziállatok, kutyák, macskák, lovak, további patás állatok számára mérgező hatású, emberekre veszélytelen!

Tudományos neve: Calystegia sepium

A sövényszulák a szulákfélék családjába tartozó, lágy szárú, évelő gyomnövény. Liántermészetű kúszónövény, ami 2-4, néha 5 méter magasan kúszik fel más növényekre, az óramutató járásával ellentétesen csavarodva. Tojásdad leveleinek válla mélyen szíves és szögletes, nyílhegyhez hasonló. Virágai folyamatosan nőnek, illetve nyílnak.

Folyóparti erdőkben, nádasokban, ártéri réteken gyakori. Ahol tömegesen nő a galériaerdőkben, azokat szinte járhatatlanná teszi. Elhúzódó virágzása miatt kertekbe is ültethető; a nedves talajú kertekben olykor magától is megtelepszik.

A növény minden része gyengén mérgező!

Tudományos neve: Campsis radicans

A trombitafolyondár a szivarfafélék (Bignoniaceae) családjába tartozó kúszócserje. Léggyökereivel 8-10 méter magasra is felkúszó, erőteljes növekedésű cserje. Virágai trombita alakúak 6-10 cm hosszúak, 3-5 cm átmérőjűek, nektárban gazdagok, július-augusztusban nyílnak. Végálló fürtökben állnak. A citromsárgától a narancssárgán át a vöröses, rózsaszínes árnyalatig megtalálhatóak a kertészetekben. A növény minden része, de különösen a termése mérgező! Virágának fogyasztása az emberek és az állatok számára is káros!

Ha jót akarsz magadnak, még véletlenül sem ülteted a kertedbe, nemcsak erősen mérgező volta miatt, gyorsan eluralja a kertet, kiszorítva a többi növényt, és még kiírtani sem fogod tudni!

Tudományos neve: Ornithogalum genus

A sárma a spárgafélék családjának csillagvirágformák alcsaládjába tartozó növénynemzetség 100–200 fajjal, amik közül talán az ernyős sárma a legismertebb. Többféle elnevezése ismert még, így van, aki kígyóvirágként ismeri, van, aki ernyős madártejnek, vagy akár a vigasz virágának.

A növény egy legfeljebb 30 cm magasra növő hagymás évelő. Népszerűségét hat, csillagszerű formába rendeződő, hosszúkás, csúcsos lepellevél által alkotott tejszínű virágainak köszönheti. Az angol köznyelvben betlehemi csillagnak is nevezett ernyős sárma különleges virágaiban április végétől május közepéig gyönyörködhetünk erdőszélen, mezőn, árnyas vízparton – vagy akár saját kertünkben is.

Fontos tudni, hogy erősen mérgező növény! Szívre ható glikozidokat (konvallozid, konvallotoxin, rodexin, rodeyozid) tartalmaznak. A növény hatóanyagai a gyöngyvirág hatóanyagaival szinte megegyezők! A növény hagymájának elfogyasztása után gyomor- és bélpanaszok, bőrgyulladás, illetve szívritmuszavar léphet fel. A szájüregben és a torokban égető érzés, illetve duzzadás keletkezhet, amelyet esetleg émelygés, vagy hányás követhet. A bőrirritáció foka mindazonáltal alacsony, és a tünetek néhány perc alatt elmúlnak.

A növény minden része mérgező!

Lehetséges tünetek:

• nyáladzás
• hányinger
• hányás
• szívritmus zavarok
• gyengeség
• tágult pupillák
• remegés
• rohamok
• keringés összeomlás
• halál

Tudományos neve: Adonis

A hérics a boglárkafélék családjába tartozó növénynemzetség. A nemzetség a nevét a görög-latin mitológiából ismert Adoniszról, Vénusz kedveséről, a férfiszépség félistenéről kapta. Főként száraz, napos élőhelyeken található, különösen kedveli a füves területeket, sztyeppéket és hegyi réteket. Európa-szerte védett növény, mivel élőhelyei gyakran veszélyeztetettek, és speciális talajigénye van, ami korlátozza elterjedését.

A héricsfajok mérgezőek, kardenolid glikozidokat, pl. adonitoxin, tartalmaznak.

Magyarországon négy fajuk él:

• Tavaszi hérics (A. vernalis)
• Nyári hérics (A. aestivalis)
• Lángszínű hérics (A. flammea)
• Erdélyi hérics (A. transsylvanica)

Közülük a két legismertebbről olvashattok a továbbiakban.

Tavaszi hérics (Adonis vernalis)

A magyar flóra egyik legszebb vadvirága. Nagyméretű aranysárga virágai március elejétől május közepéig már messziről felhívják magukra a figyelmet. Rendszerint bokrosodó, 30 cm magasra is megnövő évelő növény. Különféle száraz gyepekben, irtásréteken és legelőkön, karszt-bokorerdőkben, ligetes, melegkedvelő tölgyesekben találkozhatunk vele. Mivel gyógynövényként népszerű volt, előszeretettel gyűjtötték, ami komoly nyomot hagyott az állományon: az Alföld jelentős részéről, és a Nyugat-Dunántúlról is eltűnt. A szép sztyeppnövény élőhelyei (pl. legelők, rétek) is fogyatkoznak, ezért Magyarországon védelmet élvez!

A macskákra, kutyákra, patásokra erősen mérgező hatású növény. Hatóanyaga a gyűszűvirágéhoz hasonló hatású glikozida, amely érzéstelenséget idéz elő.

Nyári hérics (Adonis aestivalis)

A nyári hérics őshonos, egyéves, 30–50 cm magas növény. Nagy,15-35 mm átmérőjű skarlátvörös-sárgás vörös virágait május-júliusban hozza. Elsősorban kalászosok szántóföldjein, azok szélén fordul elő gyomnövényként.

A macskákra, kutyákra, patásokra erősen mérgező hatású növény!

Tudományos név: Helleborus

Jelen ismereteink alapján 20-22 hunyorfaj ismert a világon, melyek elterjedése Eurázsiára szorítkozik. A hunyor Dél-Európa, Közép-Európa, Törökország, a Kaukázus és Kína nyugati részén honos. Lombhullató és örökzöld fajai is ismeretesek. Virágzásuk a természetes élőhelyükön januártól márciusig jellemző. Hazánkban három őshonos fajtával találkozhatunk: a Dunántúlon a kisvirágú hunyorral, az Északi-középhegységben a pirosló hunyorral, az illatos hunyorral pedig a Dél-Dunántúl keleti részén. E vadon termő fajok mindegyike védett!

A hunyor egy középmagas évelő, a boglárkafélék családjához tartozó mérgező növény. Sok közülük lombhullató és van közöttük örökzöld faj is. A levelek tenyeresen összetettek, mélyen szeldelt, mélyzöld vagy világoszöld fényes levelek. A virágok csésze alakú bókoló szirmaikkal, sárga porzóikkal adnak különleges látványt a növénynek. Színük között megtaláljuk a fehér, a rózsaszín, a sötétvörös, a kék és zöldes árnyalatú virágokat.

Fontos tudni, hogy a hunyor mindegyik fajtája mérgező! Már neve is utal erre: „helleborus” = „halálos eledel”. Alkaloidjai az idegrendszerre és a szívre hatnak (különösen a fekete hunyor mérgező!).

A kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) Délkelet-Európából származó növény, amely nálunk csak a Dunántúl domb- és hegyvidékeinek tölgyes-bükkös erdeiben fordul elő, azon belül is a Vértes hegységben. 15-25 cm-esre nő meg, hajtásai általában egyesével bújnak elő a földből, nem bokrosan. 4-5 cm átmérőjű virága zöld színű, illata nincs, bennük sok porzó látható. Minden része erősen mérgező!

Az illatos hunyor (Helleborus odorus) Magyarországon a Dél-Dunántúlon és a Mecsekben őshonos. Virágai sárgászöldek (vagy zöldek), és olyan illatuk van, mint a bodzának. A fekete hunyor után a legkorábban nyíló hunyorfaj, jellemzően a hóvirággal egy időben virágzik. Hazánkban ritkasága miatt védett növény! Mint minden hunyorfaj, az illatos is erősen mérgező!

A pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) március-áprilisban virágzik, 6-8 cm átmérőjű virága kívül ibolyaszínű, vagy bordó-zöld árnyalatú. Hazánkban az Északi-középhegység gyertyános-tölgyeseiben fordul elő, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység tölgyeseiben és bükköseiben találkozhatunk vele. Minden része erősen mérgező!

A fekete hunyor (Helleborus niger) őshazája a Balkán, az Apenninek és az Alpok mészkővonulatai. Decembertől márciusig virágzó középtermetű, örökzöld növény (15-30 cm), a korai virágzása miatt a karácsony rózsájának, vagy karácsonyi rózsának is nevezik. Általában hegyvidéki területeken találkozhatunk vele: világos hegyi erdőkben, cserjésekben, köves lejtőkön, mélyedésekben. Minden része erősen mérgező!

Egyes fajai kertészeti árudákban, webshopokban is kapható. Ha gyermek és háziállat is él a családunkban, ne ültessünk mérgező növényt a kertünkbe!

Lehetséges tünetek:

• nyálkahártya gyulladás
• nyálfolyás
• hányás
• gyomor- és bélgyulladás
• krónikus hasmenés
• erős, szapora szívverés
• bódultság
• támolygó járás

Tudományos neve: Anemone pulsatilla

A kökörcsin a boglárkafélék nemzetségéhez tartozik. A szellőrózsákkal van közeli rokonságban, 10-30 cm magasra növő évelő, virágai egyesével állnak, bókolnak, levelei erősen szeldeltek, virágszára levéltelen.

A kökörcsinnek több faja is meghonosodott nálunk. A mezei kökörcsin alfaja a fekete kökörcsin, a leánykökörcsin, a magyar kökörcsin, a tátogó kökörcsin, a nyugati kökörcsin, a tavaszi kökörcsin és a hegyi kökörcsin.

A mezei kökörcsinnek (Pulsatilla pratensis) hazánkban az erdei fenyvesek és a száraz, gyepes területek a kedvenc helyei.

A magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens, P. hungarica) hazánkban élő fokozottan védett növény. Nyílt homokos síkokon fordul elő, kerüli a meszes talajt. A Nyírségben és a Bodrogközben nő!

A fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) kis méretű (8-12 cm), lágyszárú növény. Az egész növényt selymes szőrzet borítja. Az egész növény protoanemonint tartalmaz, ezért frissen és szárazon is mérgező! Hazánk minden táján előfordul, a középhegységek sziklagyepjeiben éppúgy, mint a dombvidék löszgyepjeiben és az Alföld homokgyepjeiben.

Mindegyikük kökörcsinfaj mérgező! Kámforszerű anemonolt tartalmaznak, amely már a növényben anemoninsavra, izoanemoninsavra, valamint mérgező, irritatív hatású anemoninra bomlik! Embernél a bőrre kerülve helyi irritációt, ekcémát okoz.

Állatok által elfogyasztva a jellemző tünetek:

• nyálkahártya-gyulladás
• gyomor- bél- és vesegyulladás
• hányás
• véres hasmenés
• véres vizelet
• támolygás
• izomgörcsök
• szívgyengeség

Ne hagyjuk a kutyának megrágcsálni, lenyelni!

Termesztett fajai kertészeti árudákban, webshopokban is kaphatók. A termesztett fajtákra is ugyanúgy vonatkozik a mérgező tulajdonság! Házi kertekbe ültetve vigyázzunk, hogy a gyermekek ne tépkedjék le, háziállataink pedig ne rágcsálják meg, ne nyeljék le!

Tudományos neve: Achillea millefolium

A közönséges cickafark az őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj, a cickafark nemzetség legismertebb tagja. Egyéb megnevezései: orvosi cickafark, cickóró, cickafarkkóró, egérfarkúfű, ezerlevelűfű, patikai ezerlevelűfű, pulykafű. Európa és Ázsia rétjein, legelőin, útjai mentén tömegesen fordul elő. Évelő növény, melynek a szára 20 – 80 cm-re nő meg, levelei pedig lándzsásak vagy szálás lándzsásak. Virágai sátorozó bugákat alkotnak, amelyeket elsősorban sokoldalú gyógynövényként alkalmaznak. Hibrid fajtái kis csoportokban ültetve kedvelt elemei az évelő ágyásoknak, bár virágai kétségtelenül nem olyan impozánsak, mint a jószagú cickafark hatalmas élénksárga virágai. A közönséges cickafark nemesített változatának kisebb ernyős virágzatai rózsaszínű, fehér, piros vagy halvány terrakotta színben díszlenek, s júliustól szeptember elejéig virágoznak.

Rendkívül változatos rokonsága révén a cickafark a különösen sokat kutatott növénycsoportok közé tartozik: sejttani, genetikai módszerekkel és szövetátültető (transzplantációs) kísérletekkel is nagyon behatóan vizsgálták.

A hajtása gyengén mérgező!

Lehetséges tünetek:

• hányás
• hasmenés
• túlérzékenységi reakciók

Tudományos neve: Aristolochia clematitis

A közönséges farkasalma a többnyire trópusi növényeket tömörítő farkasalma nemzetség több száz fajának egyetlen hazánkban honos képviselője. Évelő, lágyszárú, elég törékeny növény. Árterek, parlagon hagyott területek, vetésszélek és cserjések viszonylag elterjedt gyomnövénye, ami leginkább erősen mérgező tulajdonságáról ismert. Hosszú leírások szólnak széleskörű felhasználásáról egészen az ókortól, azonban az idők során kiderült, hogy egy súlyosan rákkeltő hatóanyagú növényről van szó. Ráadásul a veszélyt a népnyelv is okosan beépítette a mindennapi használatba: a magyar növénynevekben ugyanis a farkas szó mindig arra utal, hogy mérgező növénnyel van dolgunk.

Májustól szeptemberig találkozhatunk virágzó példányaival, amelyeknek szerencsére igen kellemetlen szaga figyelmeztet a veszélyre. Mérgező termése csüngő, gömbölyű, alakját tekintve akkora, mint egy koktélparadicsom, azonban könnyen felismerhető jellegzetes barna színéről és hosszirányú redőiről.

A farkasalma minden része halálosan mérgező. És nem is árt tisztában lenni ezen képességeivel, hiszen sok más mérgezőnek nevezett, de csak kisebb tüneteket okozó növénytől eltérően a farkasalma nagyon is veszélyes növény, aminek fogyasztása súlyos egészségkárosodáshoz – végső esetben halálhoz is vezethet!

Elfogyasztása esetén súlyos máj- és vesekárosodást okozhat, és erősebb mérgezés esetében szívbénulás is bekövetkezhet!

Tudományos neve: Euphorbia

A kutyatej a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjának névadó nemzetsége közel 1700 fajjal. Nevét Numidia egykori királyának, II. Jubának görög udvari orvosáról kapta. A nemzetség további magyar megnevezései A Pallas nagy lexikona szerint: ebtej, farkastej, farkasfű, tejesfű, fűtej. Európában mintegy száz faja honos, amelyek közül 37 Magyarországon is vadon megtalálható. De ezek közül egy sem azonos a gyermekláncfű vagy pitypang néven ismert szintén latexet termelő növénnyel.

Valamennyi faja és a növény minden része, beleértve a levelét, szárát és nedvét is mérgező! Hatóanyagai a diterpének. Csípős ízű tejnedve bőrirritáló, hánytató, hashajtó hatású. Ez alól kivételt képez a Tafedim tea hatóanyaga, az Euphorbia hirta vagy a szőrös kutyatej, mely biztonságosan használható és számos gyógyhatása ismert és bizonyított.

A kutyatejfélék közé változatos külsejű fák, liánok és lágyszárú növények tartoznak.

Gyakori kutyatej fajok:

Magyar kutyatej (Euphorbia pannonica): Magas, évelő növény, sárgászöld virágokkal, jellemzően száraz réteken és gyepes területeken található.

Apró kutyatej (Euphorbia exigua): Kis termetű, egyéves növény, jellemzően homokos talajon, mezőgazdasági területeken él.

Farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias): Évelő növény, sűrű, tűszerű levelekkel, amelyek sárga virágokat hoznak. Jó talajtakaró és dísznövény.

Napraforgó kutyatej (Euphorbia helioscopia): Egyéves, napraforgóra emlékeztető virágokkal, amelyek közvetlenül a levelek mellett nőnek. Nyílt területeken, mezőkön gyakori.

Színeváltó kutyatej (Euphorbia epithymoides, korábban Euphorbia polychroma): Évelő dísznövény, sűrű, gömb alakú bokor, sárga virágokkal tavasszal.

Zöld kutyatej (Euphorbia esula): Magas, évelő, erős, felfelé törő szárral és sárga virágokkal. Gyakran találkozhatunk vele utak mentén és legelőkön.

Vesszős kutyatej (Euphorbia virgata, korábban Euphorbia waldsteinii): Hosszú, vékony szárral rendelkező évelő, amely sárga virágokat hoz. Útszéleken és parlagokon gyakori.

Erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides): Árnyéktűrő évelő, amely erdős területeken és árnyékos kertekben is jól érzi magát. Zöldes-sárga virágok jellemzik.

Mocsári kutyatej (Euphorbia palustris): Vizes élőhelyekre, például mocsarak szélére és patakok mellé való évelő. Magas növény, amely sárga virágokkal díszít.

Termesztett fajai kertészeti árudákban, webshopokban is kaphatók. A termesztett fajtákra is ugyanúgy vonatkozik a mérgező tulajdonság! Házi kertekbe ültetve vigyázzunk, hogy a gyermekek ne tépkedjék le, háziállataink pedig ne rágcsálják meg, ne nyeljék le!

Tudományos neve: Caltha palustris

A mocsári gólyahír a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába sorolt gólyahír (Caltha) nemzetségének egyetlen, Magyarországon is honos faja. Nem védett. Népi nevei: gólyavirág, kácsavirág, libadöglesztő.

Nyirkos területeken: mocsarakban, lápréteken, zsombékosokban, fűz- és égerligetekben, nedves, magas talajvíz-állású réteken, patakpartokon él.

A mocsári gólyahírt szinte mindenki ismeri, gyakori tavasz végi virág. Évelő. Márciustól május végéig virágzik, sőt, részben később is virít; virágait sok rovar kedveli. Április végén és május közepe között tömeges megjelenésével festi aranysárgára a láp-és mocsárréteket, patakok partját. Néha meg sem lehet közelíteni élőhelyét, mert víz alatt van, és a virág is a vízből emelkedik ki. Virágzása egybe esik a mocsári kockásliliommal. A tavasz e két korai hírnöke gyakran együtt megtalálhatóak a vizes élőhelyeken sokszor közös a termőhely.

Szépsége ellenére a mocsári gólyahír nem teljesen „ártalmatlan” faj, ugyanis meglehetősen mérgező! Minden része – különösen virágzáskor jervint (egy nikotinhoz hasonló alkaloidát), anemonint (szívműködést befolyásoló anyagot), anemonolt, helleborint (irritatív glikozidot), szaponint tartalmaz. Íze keserű, kaparóan csípős. Ezért főként a legelőkön okozhat problémát, amennyiben nagy tömegben elszaporodik.

Tudományos neve: Iris pseudacorus

A mocsári nőszirom 70-100 cm magas, vizes élőhelyeken őshonos évelő. Nem védett faj. Hazája, Európa és Nyugat-Ázsia. Hazánkban, mocsarakban előforduló vízinövény. Kard alakú leveleiről is jól felismerhető, de a május-júniusi virágzásának idején lehet észrevenni. A sárga virágok többesével fejlődnek. Kerti tavakba, de más nedvesebb helyen is előfordul, napos területeket kedveli. Termése makkocska, melyen horgas tüskék vannak (koldustetű).

Pirrolizidin-tartalma miatt enyhén mérgező!

Tudományos neve: Fritillaria meleagris

A mocsári kockásliliom a kockásliliomok (Fritillaria) nemzetségébe tartozik, mely nemzetség körülbelül 130 fajt számlál. Rendszertanilag a liliomfélék családjába tartoznak, Európában 20 kockásliliom faj honos. Hazánkban egyetlen faj, a mocsári kockásliliom honos. Egyedszámának csökkenése miatt a veszélyeztetett és védett fajok közé tartozik, eszmei értéke 50 ezer forint. Magyarországon Zalában, a Bükkben, a Zselicben, a Bodrogközben és Szatmár-Bereg vármegyében találkozhatunk vele.

Nevének megfelelően a nedves réteket, cserjéseket, ligeterdőket kedveli, magassága mintegy 20-30 cm. Virágai egyesével nőnek, bókoló, harangokra emlékeztető formájúak, leginkább lilás-vöröses-barnás színűek, ritkábban fehérek, melyek mintázata sakktáblaszerű, kockás. Virágzása március végétől esedékes, de sokszor átnyúlik áprilisra is. Termése májusban és június elején érik meg. Kertekbe is szívesen ültetik dísznövényként.

Minden porcikájuk, főleg a hagymájuk mérgező. Pontosabban olyan alkaloidákat tartalmaznak, amelyek mértéktelen fogyasztása a gerincesek körében nagy bajt okozhat. A kockásliliomok legalább nyolc szteroid-alkaloidot, és több mint 20 más alkaloidot tartalmaznak. A kockásliliom alkaloidái légzés gátlók, vérnyomás és szívverés ütemének csökkenését okozzák és izombénulást is okozhatnak.

Tudományos neve: Dictamnus albus

A nagyezerjófű vagy nagy ezerjófű, vagy kőrislevelű nagyezerjófű a ruták (Rutales) rendjébe és a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó Dictamnus nemzetség egyetlen faja, a rutafélék családjának egyetlen magyarországi képviselője. Ismert népi nevei: boszorkányfű, erősfű, kőrislevelű-ezerjófű, ditamos, ezerjófű, kőrisezerjófű, kőrisfalevelűfű, szarvasfű, szarvasgyökér.

A nagyezerjófű kedveli a napsütötte, füves lejtőket, erdőszéleket, bokorerdőket, a teljes árnyékolást nem bírja. Mediterrán növény, amely Eurázsia melegebb vidékein elterjedt. Száraz, napos tölgyesek, bükkösök, bokorerdők, gyepes tisztások, sztyepplejtők dísze. Magyarországon védett növény, de helyenként (például a Pilisben) tömeges is lehet. Ezen kívül a Cserhátban és a Keszthelyi-fennsíkon, a Bükk-vidéken fordul elő, valamint a Mátrában és a Tihanyi-félszigeten a Szarkádi-erdőben is megtalálhatóak állományai.

Furokinolin-alkaloidokat (diktamnin, szimmianin, fagarin), furokumarinokat (xantotoxin, auraptén), limonoideket, flavonoidokat, kellemes vanília és citrusillatú, ám gyúlékony illóolajokat tartalmaz – ez utóbbi tulajdonsága egyeseket arra indított, hogy azonosítsa a növényt a bibliai „égő csipkebokorral”.

A virágzat és a termés erős citrusillatú, sűrű, ragadós, vöröses színű mirigyszőrökkel borított, a fototoxikus reakciót kiváltó furokumarinok miatt ezek érintése hólyagos bőrkiütést is okozhat!

Tudományos neve: Papaver rhoeas

A pipacs vagy vadmák a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe, ezen belül a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó faj.

A pipacsot a vadvirágok királynőjének is nevezik. Kerti növénynek ma már ritkán ültetik, pedig több dísznövényként nemesített változata létezik. A pipacs feltűnő és ismert, 30–80 centiméter magas, egyéves növény. A virágok átmérője 5–8 centiméter. Mindegyik virágnak négy lángvörös sziromlevele van, a tövén fekete folttal. Termése fordított tojás alakú, kopasz, többrekeszű, lyukakkal nyíló tok, amit népiesen „borstartónak” neveznek. Sérülés esetén fehér, tejszerű nedvet ereszt magából.

Szántók szélén, tarlókon, parlagokon közönséges gyom. Utak szélén, parlagokon, gyomtársulásokban nő, 1800 méteres magasságig. A 20. század közepén még a gabonák egyik alapvető gyomnövénye volt, azóta a vegyszeres gyomirtás jobbára kiszorította a vetésekből. A búzatáblák szélén a mezei szarkalábbal és a búzavirággal együtt ma is tömegesen terem.

A pipacs enyhén mérgező növény, alkaloidokat tartalmaz minden része! Fontos tudni, hogy a pipacsban található mérgező anyagok mennyiségét a szárítás sem csökkenti! Különösen a gyermekeknél és a háziállatoknál okozhat mérgezési tüneteket!

Tudományos neve: Chelidonium majus

A vérehulló fecskefű a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó Chelidonium növénynemzetség egyetlen faja. Évelő gyom-, de egyben gyógynövény is. Erdők szélein, akácosokban, parlagon, utak, folyók, kerítések mentén, szemetes, törmelékes helyeken, kertekben, lakások körül előforduló növény.

A vérehulló fecskefű minden része mérgező. Megsebezve sárga vagy narancsszínű, kellemetlen szagú, keserű tejnedvet ereszt ki magából, mely bőrrel érintkezve kiütést okozhat! Lenyelés esetén égető, csípős ízű, hányást, görcsös, véres hasmenést okozhat! Ezen kívül szapora légzés, szédülés, kábultság, nagyobb mennyiség fogyasztásakor keringési elégtelenség, esetleg vesekárosodás, kóma következhet be!

Tartsd távol a kutyát ettől a növénytől!

Tudományos neve: Nicotiana

A dohány a burgonyafélék családjának egyik nemzetsége. Közeli rokonságban áll a nadragulyával és a beléndekkel is, melyek szintén erősen mérgező növények.

Hatóanyaga a nikotin, mely erős idegméreg. A növény szempontjából ennek funkciója a kártékony rovarok távoltartása, így nem meglepő, hogy sok más növény is tartalmaz nikotint, de egyik sem akkora koncentrációban, mint a dohány. Ez a mennyiség azonban nem csak az apró rovarokra jelent veszélyt, de nagyobb állatokra, a kutyákra és az emberre is. Ennek ellenére jó pár olyan növényevő állat van, mely el tudja fogyasztani a dohányfajokat anélkül, hogy az bennük bármilyen kárt okozna.

A dohánynövény őshazája Közép- és Dél-Amerika, bár növény-genetikusok szerint az Andok vidékéről származik, a mai Peru és Ecuador területéről.

A dohány átlagosan 80-90 cm magasra nő, de fajtától függően léteznek 1,5 – 2 méter magas példányok is. Egyéves, dudvaszerű, erőteljes növény. Levelei ép szélűek, ellipszis alakúak, a levélcsúcs fajtától függően lehet hegyes vagy gömbölyű. Felületük sima, de enyhén bordázott, és a száron felfelé kisebbednek. Legalul találhatók a nagy, korán beérő, durvább erezetű levelek. Azonban minél kisebbek és minél későbbre esik érésük ideje, annál finomabbak és keresettebbek. A növény tetején egészen apró, szinte áttetsző finomságú levélkék vannak, ebből származik a legnemesebb és legdrágább dohány.

Eredendően meleg égövi növény, de a termelés céltudatos fejlesztésével sikerült elérni, hogy a mérsékelt égöv alatt, így nálunk is megterem, és ma már szinte mindenütt termeszthető. Termesztése és feldolgozása hazánkban 1867 óta állami monopólium. Hazánkban mintegy 10.000 hektáron termesztenek dohányt, elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar vármegyékben.

A dohány erősen mérgező növény magas nikotin tartalma miatt! A nikotin a dohány, kapadohány fő alkaloidája. A különböző dohányfajták nikotin tartalma a talajtól és tápanyagoktól függ. A növény minden része, főként azonban levelei mérgezőek!  Egy-egy levélben a száraztömegre számítva akár 9%-os nikotinkoncentráció is kialakulhat. A nikotin igen erős mérgező jellegét nemcsak a kis koncentráció okozta erős biológiai hatások jelentik, hanem a vegyületek igen jó és gyors felszívódása is. A könnyebb nikotinmérgezés általános rosszullétet, szédülést, fejfájást, hányást, hasmenést és a kéz remegését okozza! Súlyosabb esetben a vérkeringés összeomlása, öntudatvesztés következhet be, végül pedig légzésbénulás miatt állhat be a halál!

Tudományos neve: Humulus lupulus

A komló a kenderfélék család egyik nemzetsége. A nemzetségbe világszerte három faj tartozik, melyek közül a legismertebb és legelterjedtebb a közönséges komló, amely egy kétlaki, évelő kúszónövény, termése a sörgyártás egyik legfontosabb alapanyaga.

Hazája valószínűleg Kelet-Európa volt, azonban a 8. század óta egész Közép-Európában elterjedt. Nedvesebb helyeken, ártéri és ligeterdőkben olykor áthatolhatatlan bozótot képez. Évelő kúszónövény. Júliusban virágzik. Drogja az ún. komlótoboz, azaz a termések együttese. Gyógyszerként és a sörfőzéshez csak ezeket az úgynevezett ‘komlótobozokat’ használják. A tobozkában mirigyszőrök találhatók, amelyekben a keserű ízű, étvágygerjesztő és tartósító hatású lupulon és humulon válik ki. A tobozkából nyert komlóliszt a sörgyártásban fontos, ezért a komlót nagyüzemi táblákon termesztik is. Teája enyhe nyugtató és altató hatású szer, emésztési panaszok kezelésére is használják.

Ha kertedben dísznövényként komló növekszik, figyelj rá, hogy kutyád ne egye meg a termését, de fontos tény, hogy a szárított komló a legveszélyesebb! A hatásai meglehetősen súlyosak lehetnek!

Lehetséges tünetek:

• erős zihálás
• túl magas testhőmérséklet
• rohamok
• halál

Tudományos neve: Hyoscyamus

A beléndek a kétszikűek osztályába tartozó burgonyafélék (Solanaceae) családjának egyik nemzetsége. A Hyoscyamus nemzetség mintegy 20 fajból áll, mindegyikük erős narkotikus tropán alkaloidokat tartalmaz, köztük szkopolamint és hioszciamint. A korai civilizációkban az istenek növényének számított, később az ördög művének tartották.

A bolondító beléndek (Hyoscyamus niger) hosszú múltra tekint vissza, mint hírhedten mérgező növény. A halványsárga, harang alakú, lila erezetű virágok a faj meghatározó jellemzői. A növény akár 90 centiméter magasra is megnő, és szőrös tapintású, ragacsos leveleket hoz. Rendkívül erősen mérgező növénynek számít, ezért még gyógynövényszakértők sem nyúlnak hozzá meggondolatlanul.

Olyan alkaloidokat – hioszciamin, atropin, szkopolamin – tartalmaz, amelyek a növényben található más egyéb vegyületekkel egyetemben pszichomotoros nyugtalanságot és hallucinációkat okoznak! Frissen és szárított állapotban is mérgező hatással van az emberi és az állati szervezetre!

A bolonditó beléndekre adott fizikai és pszichés reakciók hasonlóak, mint a csattanó maszlag- és nadragulya-alkaloidokat tartalmazó Solanaceae többi tagjánál: az izmok kontrolljának elvesztése, a pupillák kitágulása, szívdobogás, hallucinációk, delírium („őrület”), kóma és halál!

Állatoknál fokozott nyálfolyást, hányingert, hányást idéz, szokatlanul magas pulzust generál, idegrángásokkal, kóma és halál következik be!

A bolondító beléndek kedveli a vízpartokat, legelőket, és megtalálható szántóföldek szélein, de a félárnyékos, szemetes helyeken, árkokban is képes utat törni magának. Hazánkban is megtalálható, gyomnövényként van számon tartva.

Tudományos neve: Datura stramonium

A maszlag vagy csattanó maszlag a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó növényfaj. Közép-amerikai származású gyomnövény, de szinte az egész világ melegebb vidékein elterjedt, nitrogéndús talajok gyomos társulásaiban. Nemzetségének egyetlen magyarországi képviselője. Manapság dísznövényként is tartják, akár cserépben is, gyakran közintézmények bejáratát díszíti.

Erősen mérgező! Mérgező hatóanyagai az L-hioszciamin, atropin, szkopolamin.

Könnyen halálos lehet, a magokban kifejezetten nagy koncentrációban halmozódhatnak fel a méreganyagok!

Lehetséges tünetek:

• izgatottság
• nyelési nehézség
• száraz nyálkahártya
• pupillák kitágulása és látászavarok
• hasmenés
• szívritmuszavarok.
• rendellenes szomjúság
• torz látás
• bizonytalanság
• kóma
• halál

Tudományos neve: Solanum nigrum

A Solanaceae családba tartozó fekete csucsor, más néven fekete ebszőlő vagy kutyabogyó egyike a legveszélyesebb, hazánkban elterjedt gyomnövényeknek! A nyári és az őszi hónapokban találkozhatunk vele. Hazánkban mindenütt számítanunk kell a jelenlétére, kiváltképp bolygatott szántóföldi területeken és azok környékén.

Szolanin hatóanyagának köszönhetően gömbölyű, fényes fekete vagy zöldesfekete bogyótermése halálosan mérgező: a szervezetbe kerülve hányást, izgatottságot, légszomjat, izom- és emésztőrendszeri görcsöket, lázat, ájulást okozhat! A mérgezés halálos kimenetelű is lehet a szervezetbe került mennyiségtől függően! Emberre és háziállatra egyaránt veszélyes!

Tudományos neve: Conium maculatum

A hazai flóra legmérgezőbb növényfaja, ezért életmentő lenne, ha mindenki felismerné. Különösen azért, mert nagyon hasonló ehető növények is vannak. A felismerése ugyanolyan fontos lenne, mint például a gyilkos galócáé, amely minden természetismereti gyermekkönyvben szerepel, de sajnos a bürök annál ritkábban.

A foltos bürök a zellerfélék családjába tartozó, egy-másfél méter magasra is megnövő kétnyári növény. Ma már egész Európában szinte mindenhol jelen van – a legészakibb területek leszámítva – és nehezen kiirtható gazként tartjuk számon.

Árokpartok, mesgyék, bolygatott területek gyakori gyomnövénye. Általában a helyben előforduló nedvesebb területeken nő a legjobban, például árkokban. Nagytermetű ernyős virágú növény. A foltos száráról, és az apró kerekded bordás magjáról felismerhető. A hasonló fajoknak szárnyas vagy hosszú hengeres magja van. Az egész növény kellemetlen szagot áraszt, ami leginkább az egérszagra hasonlít.

Ennek a növénynek az elfogyasztása rendkívül gyakran okoz mérgezést mind az állatok, mind pedig az emberek körében! Ez részben annak köszönhető, hogy levele a megszólalásig hasonlít a petrezselyem levelére, termése pedig az ánizséhoz hasonlóan jellegzetes. Másrészt minden növényi része halálosan mérgező koniintartalmának köszönhetően!

A mérgezésért felelős alkaloidok a növény minden részében megtalálhatóak, legtöbb azonban a belső termésfalban található. Bürökmérgezés esetén a lábak izomrendszerében tapasztalhatók az elsődleges tünetek: a bénító hatás innen indul, és tart feljebb a szervezetben, amíg súlyos mérgezés esetén eszméletvesztés, a légző izomzat bénulása, végül halál következik be. A „kóstoló” szervezetétől, a növény fejlettségétől és az elfogyasztott növényi részek alkaloid-tartalmától függően már néhány termés vagy levél elfogyasztása is halálos dózist jelenthet! A toxikológiai esetek nem kis része ma is a bürökmérgezésből származik!

Tudományos neve: Cicuta virosa

A gyilkos csomorika vagy egyszerűen csomorika az ernyősvirágzatúak rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó növényfaj. Vízben álló évelő növény, korábban vízibüröknek is nevezték. Európában is nagy számban megtalálható, hazánkban a Tisza-tavon és a Hármas-Körös vizén található. Nádasokban, sásokban nő.

Szára 50-150 centiméter magas. Levelei nagyok, kétszeresen-háromszorosan szárnyasak. A levélkék épek, lándzsásak vagy szálasak. A virágok 8-20 sugarú ernyőkben helyezkednek el. Tőkéjének rekeszei sárgás, nyúlós nedvet tartalmaznak, mely nagyon erős narkotikus-csípős hatású. A virágzási ideje júliustól szeptember végéig tart. A termés kerekded, bordázott, a hosszánál szélesebb. Tőkéje könnyen összetéveszthető a pasztinákéval, illetve a zellerével.

Bár minden része illatos, tele van mérgező anyagokkal! Minden része, de elsősorban kellemes, zellerillatú, édes ízű gyöktörzse erősen mérgező cikutoxint tartalmaz! Ne tévesszen meg senkit szép fehér virága, ha a szervezetbe kerül bénulást vagy akár halált is okozhat! Mérgezési tünetei nyálfolyás és heves görcsök jelentkezése, mely az epilepsziához hasonló! A halál légzésbénulás következtében áll be!

A Hármas-Körös árterében több mint száz év kihagyás után, 2021-ben bukkantak rá újra erre a növényre. Azóta több alkalommal is előfordult a térségben. A közelmúltban a KMNPI munkatársai a Halásztelki tanösvény mellett, a folyó vizén úszó, kis növényszigeten fedeztek fel egy szépen virágzó állományt. 2024-ben újból találtak gyilkos csomorikát a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a Hármas-Körös vizén, egy kisebb, úszó növényszigeten.

Tudományos neve: Heracleum mantegazzianum

A kaukázusi medvetalp egy hatalmasra növő lágyszárú gyomnövény, amely a zellerfélék családjába tartozik, és évelő. Jellemző erre a családra, hogy tagjai mérgező anyagokat, úgynevezett furokumarinokat tartalmaznak, azonban ebben a növényben jóval több található ebből az anyagból, mint más, hozzá hasonló növényekben! Mérgező, fényérzékenyítő növény, veszélyes, mivel már bőrrel érintkezve is kifejti mérgező hatását: a bőrre került növényi hatóanyag ugyanis fényérzékennyé teszi a bőrt, s égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg rajta, melyek sokszor nehezen gyógyuló hegeket hagynak maguk után. Szembe kerülve átmeneti, vagy akár végleges vakságot okoz!

A növény a Kaukázus vidékéről érkezett közénk, ahogyan a neve is utal rá. Mivel igénytelen, illetve nagyon gyorsan szaporodik, hamar kitört a kertek „rabságából”, így Magyarországon is előfordul, de mivel gyorsan szaporodik, és nagyon mérgező, ha rálelnek, azonnal irtják!

A felismerésben segíthet, ha meg tudjátok különböztetni a közönséges medvetalptól (Heracleum sphondylium), amely nem mérgező. A szóban forgó veszélyes kaukázusi medvetalp 2–2,5 méter magasra is megnő, de akár 7 méteres példányokkal is találkozhatsz. Európa legnagyobb lágyszárú növényének mondható, tehát némi felkészüléssel könnyen beazonosíthatjátok a növényt. Levelei összetettek, szára bordó foltokkal borított, szára és levelei is szőrösek. Egyszer virágzó növény. Késő tavasztól nyár végéig virágzik, a sok kicsi, fehér virág csomókban helyezkedik el a 80 cm átmérőjű ernyős virágzaton. A termése 1 cm hosszú, ovális alakú, lapos. A magvak ősszel érnek meg, egy növény több százezer termést hozhat. Erősen ínvazív faj, az összes többi növényt kiszorítja az adott területről.

A fő problémát a benne található mérgező hatóanyag jelenti! A problémás vegyületek legnagyobb koncentrációban a levelekben fordulnak elő! A furanokumarinok napfény hatására bomlanak, és mind az emberi, mind az állati bőrön bőrgyulladást (fitofotodermatitiszt) okoznak!

Nagyon fontos, hogy felismerjétek a növényt, és ha ez sikerül, véletlenül se közelítsétek meg, és még véletlenül se fényképezzétek le! Irtása is védőfelszerelésben történik, kesztyűben és védőszemüvegben!

Németországban 2003-ban 16 000 balesetet regisztráltak. 2008-ban az év mérgező növényének választották. A Magyar Allergia Szövetség 2014-es jelentése szerint jelenleg a magyar lakosságra semmilyen veszélyt nem jelent ez a növény, fontos viszont megakadályozni, hogy elszaporodjon. 2024 nyarán, Tatán bukkant fel a gyomnövény, amit észlelés után azonnal kiirtottak.

Ha bárki bárhol ilyen növényt észlel, kerülje a vele való érintkezést, és azonnal jelentse a helyi Önkormányzat Jegyzőjének!

Tudományos neve: Atropa belladonna

A nadragulya vagy más néven maszlagos nadragulya szemet gyönyörködtető látványt nyújt az erdőkben. Gyönyörű megjelenése ellenére azonban rendkívül óvatosan kell bánni ezzel a vadon élő növénnyel, mert mérge halálos lehet az emberre és a kisállatokra nézve!

A hazánkban leginkább a bükkös vágásterületeken megjelenő, cserje nagyságú, de lágyszárú évelő nagy hatással van a kirándulókra. Különleges virágai és fényes lila bogyói arra ösztönzik ugyanis az embereket, hogy hazavigyék, és a kertjükbe ültessék ezt a mutatós növényt. De vigyázzunk – mert bár ez az erdei tünemény tökéletes méhlegelő lenne az udvarban, ugyanakkor jó, ha tudjuk, hogy erősen mérgező, ezért csak fokozott körültekintés mellett szabad a kertbe ültetni!

A nadragulya (népies nevén álomhozófű, farkasbogyó, farkascseresznye, mérges cseresznye, bolondítófű, szép asszony füve, veszett fű, ördögfű) a Burgonyafélék családjába tartozik, és széles körben elterjedt Európában, Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában. Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság területén él. Jellemzően félárnyékos erdei tisztásokon találkozhatunk vele, mivel főként tápanyagban gazdag, nitrogéndús talajban terem. Évelő gyógynövényként a nadragulya általában felfelé növekszik, a magassága pedig 50 és 150 cm között mozog. A gazdagon elágazó szárú nadragulya bokornak vöröses-zöld színű és finoman szőrös a szára.

A növény a július-augusztus közötti virágzási időszakában látványos, harang alakú virágokat hoz, amelyek kívül – különösen a csúcson – barnás ibolyaszínűek, a tövüknél pedig sárgászöldek. Virágából augusztus és október között fényes feketés-lilás bogyótermés fejlődik. Mérgező hatása ellenére a mérges cseresznye rendkívül értékes az ökoszisztéma számára. Virágait dongók, méhek, sőt pillangók is látogatják és beporozzák. Ezenkívül a növény termése számos madár számára táplálékul szolgál a téli hidegebb, táplálékban szegény hónapokban.

A nadragulya erősen mérgező növény! Méreganyaga, az L-hioszciamin többek között szívritmuszavart, nehézlégzést és légzéselégtelenséget okozhat! Az elfogyasztása után már negyed óra múlva jelentkezhetnek a tünetek – a pulzus emelkedésével kezdődően, majd nyálkahártya-szárazság és látászavarok következnek. A kezdeti izgalom hallucinációkká fokozódhat, a rosszullét aztán a fent említett bénulásokba torkollik. Ezt narkózisszerű alvás kíséri, amely végzetes lehet. A halálozási arány ebben az esetben körülbelül 10%-osnak tekinthető. Az egyéntől függően már 10 bogyó elfogyasztása is végzetes lehet egy felnőtt számára! Gyermekeknél, kutyáknál és macskáknál már 3-5 bogyó is halált okozhat! Mivel az egész növény (beleértve a leveleket, a szárat, a virágot és a gyökereket is) mérgező és méreganyagai akár a bőrön keresztül is felszívódhatnak, a nadragulyához kesztyű nélkül tilos hozzányúlni!

Tudományos neve: Brugmansia

A félfás szárú, csüngő virágú angyaltrombiták a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartoznak, a szubtrópusi Dél-Amerika szülöttei, az Amazonas vidékéről származnak, de a nemzetség mára nagyrészt kihalt a természetben, és ma már szinte kizárólag termesztett kultúrnövényként léteznek. Lefelé lógó, nagy harang alakú virágai mellett az angyaltrombita esténként érezhető erős illata miatt is kifejezetten népszerű dísznövény. Cserjék vagy fák. Kertekben, balkonládákban gyakran láthatjuk.

Az angyaltrombitát akár ördöginek is nevezhetnénk. Dél-Amerika pszichotróp növényei közé tartozik! Minden része erősen mérgező, és olyan alkaloidokat tartalmaz, mint a szkopolamin, a hioszciamin és az atropin. A mérgezést kiváltó alkaloidok legnagyobb koncentrációban a növény magjaiban találhatók meg! Ezért óvatosan kell bánni az angyaltrombitával, és gondoskodni kell arról, hogy a növény ne legyen elérhető gyermekek és háziállatok számára!

Lehetséges tünetek:

• erős szomjúságérzés
• kitágult pupillák
• megemelkedett testhőmérséklet
• magas vérnyomás és pulzus
• hányás
• hasmenés
• szédülés
• hallucinációk
• amnézia
• görcsök
• bénultság
• kóma
• halál

Tudományos neve: Prunus laurocerasus

A rózsafélék családjába tartozó növény Kis-Ázsiából származik. A Balkán-félszigetről, más fajok a Kaukázusból kerültek hazánkba. Népszerű, közismert és kedvelt növény az európai kertekben, akár különleges cserjeként, akár mutatós sövényként ültetjük ki a kertbe. Örökzöld, ennek ellenére érzéketlen a hőségre és a szárazságra.

A babérmeggy egyike azon növényeknek, amelyek neve, bár pontosan leírja, miféle növényről van szó, félrevezető is egyben, mivel se nem babér, se nem meggy, bőrszerű levelei kis hasonlóságot mutatnak a fűszerként használatos babérlevéllel. A babérmeggy a szilvafélék névadó nemzetségében a cseresznye alnemzetség egyik fajcsoportja. Így rokonságban áll a szilvával, a cseresznyével, az őszibarackkal, a nektarinnal, a sárgabarackkal és a mandulával.

A növény minden része mérgező! A babérmeggy levelei, bogyói hidrogén-cianidot (HCN) tartalmaznak, amely egy rendkívül mérgező anyag! Mérgező hatása a rovarokra és az állatokra is veszélyes lehet! Különösen fontos, hogy gyerekek és háziállatok számára elérhetetlen helyen tartsuk ezeket a növényeket, és soha ne fogyasszuk el a bogyókat! 

2013-ban a cserjét az év mérgező növényének választották. Az angliai Alnwick Mérgeskertjében számtalan babérmeggybokor él a növény magas ciántartalma miatt.

Lehetséges tünetek:

• légzési nehézségek
• légzésbénulás
• görcsök
• kóma
• halál

A bangita (Viburnum) nemzetségbe egyaránt tartoznak örökzöld és lombhullató cserjék és fák is. A világ minden részén megtalálhatóak, Európában, Észak-Amerikában, Ázsiában, sőt Dél-Amerika néhány részén is. Fajtától függően a bangiták 1-4 méter magasra nőnek kifejlett állapotukban. A legtöbb fajtának gömb alakúak a virágaik, de léteznek más alakúak is. Általában fehérek a virágaik, de egyes fajoknál rózsaszínűek. Számos fajta hoz termést is. Mivel nem öntermékeny, csak akkor érlel termést, ha más, hasonló időszakban virágzó bangita faj is van a környezetében.

A termésük, a levél és a kéreg enyhén mérgező!

Magyarországon két fajuk őshonos: a kányabangita (Viburnum opulus) és az ostorménbangita (Viburnum lantana) az ország minden részén megtalálhatók.

Kányabangita

A nemesített fajtáik pedig gyakori kerti díszek, például a kikeleti bangita.

A legismertebb bangiták:

• Korai bangita (Viburnum farreri)
• Labdarózsa (Viburnum opulus ‘Roseum’)
• Kikeleti bangita (Viburnum bodnantense)
• Prágai bangita (Viburnum ‘Pragense’)
• Redőslevelű bangita (Viburnum plicatum ‘Mariesii’)
• Ráncoslevelű bangita (Viburnum rhytidophyllum)
• Tavaszi bangita (Viburnum burkwoodii)
• Illatos bangita (Viburnum carlesii)
• Téli bangita (Viburnum tinus)
• Törpe bangita (Viburnum davidii)

Tudományos neve: Daphne

A boroszlán a mályvavirágúak (Malvales) rendjéhez tartozó boroszlánfélék (Thymelaeaceae) családjának nemzetsége mintegy hetven fajjal, amelyek közül több a Kárpát-medencében is honos. A legtöbb faj kistermetű, örökzöld vagy lombhullató cserje vagy félcserje; némelyik kisebb fává cseperedik. Több faj virága erősen illatos. Levele és termése is erősen mérgező! Díszcserjeként több faját ültetik, termesztik.

Hazánkban 3 faja honos:

• a babérboroszlán
• a farkasboroszlán és
• a henye boroszlán

Bár merev, hegyes, sötétzöld levele igencsak hasonlít a babérlevélre, a babérboroszlán (Daphne laureola) mérgező növény! Hazánkban mindössze a Bakonyban, a Vértesben és a Keszthelyi-hegységben található őshonos állománya. Úgynevezett reliktum-faj, tehát korábbi földtörténeti korból maradt itt; atlanti-mediterrán flóraelem. A babérboroszlán szűk hazai elterjedése és reliktum volta miatt védett faj. Jellemzően erdőkben, erdőszegélyekben fordul elő, kedveli például a karsztbokor-erdőket. Fásszárú, nagyjából egy méter magasra is megnőhet. Látványos leveleivel szemben virágai viszonylag aprók, sárgászöldek, jellegtelenek. Különösen, ha két közeli rokonához, a farkasboroszlánhoz (D. mezereum) és a henye boroszlánhoz (D. cneorum) hasonlítjuk: ezek virága gyönyörű élénkrózsaszín. Rendszerint április–májusban virágoznak.

Farkasboroszlán

Mindhárom faj évelő, és védett! Míg a babérboroszlán és a henye boroszlán örökzöld, a farkasboroszlán lombhullató. Utóbbi faj a középhegységeink nagyobb részén elterjedt, a henye boroszlán ennél kisebb területen él nálunk. A három közül a babérboroszlán a legszűkebb elterjedésű, ahol viszont előfordul, helyenként gyakori is lehet, a Vértes egyes részein például sokfelé lehet látni egyedeit.

Tudományos neve: Hydrangea genus

A hortenzia a somvirágúak rendjébe és a hortenziafélék családjába tartozó nemzetség. Mintegy száz faj tartozik ide, számtalan hibriddel és változattal. Amerikából, illetve Ázsia keleti részéről származik. A nemzetség legismertebb faját, a kerti hortenziát az 1800-as években Japánból hozták át Európába. Nyugat-Európában több faja is elterjedt, de Magyarországon csak kettő: a kerti hortenzia (Hydrangea macrophylla) és a cserjés hortenzia (Hydrangea arborescens). A hortenzia észak Ázsiában (Kína, Japán, a Himaláják, Indonézia) és Amerikában őshonos fás, évelő bokor.

Európába 1789-ben jöttek be az első növények, Japánból Angliába, majd még száz év eltelt, mire egész Európában meghonosodott. Latin neve Hydrangea “sok víz”-et jelent. A hortenzia nevet Philbert Commerson, a növényt először leíró francia botanikus adta, kedvese, Lapeaute Hortense tiszteletére. Javarészt bokros növény, mely 1-3 méter magasságig nő, ugyanakkor a nagyobb fajták már apró fákká fejlődnek. A kúszó fajták akár a 30 méteres magasságot is elérhetik, azzal, hogy a fákra felkúsznak. Lombhullató és örökzöld fajtái is vannak, bár a széles körben termesztett fajok mind lombhullatók.

Fás évelő bokorként akár 2 méter magasra is megnőhet. Több mint 30 fajtája ismert. Egyes fajtái örökzöldek, mások lombhullatóak. Van kúszó változata is. A virágok színét a talaj minősége határozza meg: savanyú talajban kék színűek, meszes talajon piros és rózsaszínűek, míg semleges talajon fehér színűek lesznek.

Érdekesség: a kék hortenzia egy mesterséges szín, amit úgy kapnak, ha fehér vagy rózsaszín hortenzia földjéhez egy kis timsót adnak. A timsó mennyisége határozza meg a kék szín árnyalatait.

Elfogyasztva a hortenzia minden része mérgező, bár virága és levelei kevésbé. A növény cianogén glikozidokat tartalmaz! Ha a gyermek, a macska, a kutya vagy más állat a növény bármely részéből fogyasztott, akkor mérgezési tünetek jelentkezhetnek, úgy, mint hasmenés, hányás, kimerültség, nehézlégzés, oxigénhiány! Nagy mennyiségű fogyasztás esetén szív- és légzési elégtelenség léphet fel! Azonnal vigyük orvoshoz az adott személyt, állatorvoshoz kedvencünket, akkor is, ha még nem jelentkeztek tünetek, de láttuk, hogy fogyasztott a növényből!

A levelek és a virágok a legmérgezőbbek!

Lehetséges tünetek:

• hányás
• hasmenés
• letargia
• nehézlégzés
• oxigénhiány

Tudományos neve: Melia azedarac

A közönséges kecskerágó, vagy csíkos kecskerágó a kecskerágó-virágúak rendjébe és a kecskerágófélék családjába tartozó faj, csaknem egész Európában előfordul. Európán kívül megtalálható Törökországban és a Kaukázusban is. Hazánkban az alföldi, domb- és hegyvidéki erdőkben egyaránt előfordul. Magassága elérheti a 4-6 métert is, és bár általában 2-3 m magas cserjehabitusával találkozunk, kisebb fává is megnőhet. Ősszel pirosló, sötét rózsaszín toktermésekkel megrakott bokrai igen mutatósak.

A növénnyel inkább vadon találkozhatunk, kertekbe ritkábban ültetik betegségre való hajlama miatt. A közönséges kecskerágó élőhelye nyirkos és száraz erdők, ligetek, cserjések, sövények, a síkságtól 1200 méter magasságig.

A termés elfogyasztása vese- és májkárosodást okoz, de halálos kimenetele is lehet a fogyasztásának!

A növény minden része mérgező, de a termésében találhatók legkoncentráltabban a méreganyagok, többek között olyan alkaloidákat tartalmaz, mint a teobromin és a koffein, nedve különösen keserű! A mérgezési tünetek lappangási ideje fél nap is lehet. Véres hasmenést, lázat, vese- és májkárosodást, keringési zavarokat, akár kómát is okozhat!

A növény termése erősen mérgező!

Lehetséges tünetek:

• nyáladzás
• hasmenés
• depresszió
• keringési zavarok
• túlzott fogyasztás esetén rohamok
• halál

Tudományos neve: Nerium oleander

A leander a tárnicsvirágúak rendjébe és a meténgfélék családjába tartozó Nerium növénynemzetség egyetlen faja. Fás szárú, mintegy 3 m magasra növő örökzöld cserje. A leander örökzöld levélzete és változatos színű mutatós virágai miatt világszerte igen kedvelt, elsősorban vegetatívan szaporított dísznövény.  Őshonos a mediterrán térségben, Dél-Európában és Délnyugat-Ázsiában, de nagyon könnyen meghonosítható és ezt követően sokfelé természetes úton terjed. Napjainkban dézsás növényként termesztik.

A leander mára az egyik legkedveltebb nyári virág lett kis hazánkban is. Sajnos a magyar nevét kevesen ismerik, nem sokan hívják babérrózsának ezt a pompás növényt. Közkedveltsége érthető, hiszen a tartása viszonylag egyszerű, jó ütemben növekszik, és mind a levele, mind a dús virágzata nagyon szép. Azonban vigyázzunk vele, ugyanis minden része mérgező! Sőt, az egyik legmérgezőbb növény, ami csak előfordulhat Magyarországon, így a vele való érintkezés is óvatosságot igényel!

A növény mindegyik része glikozidokat, valamint alkaloidákat tartalmaz, amelyek a szervezetbe kerülve kellemetlen és veszélyes tüneteket okozhatnak! Bőrrel való érintkezés során jelentkezhet irritáció, viszketés, sőt, nagyobb koncentrációban bőrzsibbadás is! Lenyelve enyhébb esetben fejfájást, rosszullétet, hányást, émelygést, allergiás reakciót és gyomorpanaszokat okozhat, súlyosabb esetben azonban idegrendszeri tünetek is jelentkezhetnek, illetve keringési rendellenesség, összeomlás, szívbénulás is lehet a következmény!

A legnagyobb koncentrációt a szár jelenti, de veszélyesek a virágok és a levelek is – akár már egy levél is elég lehet a halálos mérgezéshez! Ha a tünetek bármelyikét tapasztalod, vagy azt gyanítod, gyermeked, vagy háziállatod megrágcsálta a növény valamely részét, mielőbb vidd orvoshoz, illetve állatorvoshoz!

Figyeljünk oda a kisgyerekekre, állatokra, hogy semmiképp se játsszanak ezzel a növénnyel, valamint ne egyék meg.

A leander szárítás után is megtartja toxicitását!

A növény minden része erősen mérgező!

Lehetséges tünetek:

• felfújódás
• hasmenés
• esetenként véres hasmenés
• a koordináció hiánya
• nehézlégzés
• izomremegés
• nagy mennyiségű fogyasztás következtében szívelégtelenség
• halál

Tudományos neve: Lonicera spp.

A lonc nemzetségbe kb. 135-170 lonc faj tartozik, melyek jellemzően kúszó növekedésű cserjék. A loncok az északi féltekén őshonosak, Európa, Észak-Amerika, Kína és India területén is előfordulnak.

A futóloncok dekoratív bogyótermése mérgező, így tanácsos a növénytől távol tartani a kisgyermekeket és a háziállatokat! Hányás, hasmenés, rossz közérzet, akár szívritmus zavar is előfordulhat fogyasztásuk következtében!

A közönséges lonc jobban ismert farkasbogyóként. Természetes körülmények között tűlevelűekben és vegyes erdőkben fordul elő, kis erdőszéleken, aljnövényzetben, valamint szakadékok közelében, folyópartokon található. Kedvező körülmények között akár 2,5 m-re is megnő. A fiatal hajtások gyakran zöldesek vagy vöröses árnyalatúak.

A termesztett fajokat gyakran ültetik terekre, parkokra, házi kertek díszeként. Nyári időszakban virágzik, illata erősen fűszeres.

Tudományos neve: Buxus sempervirens L.

A címben szereplő néven – bár valójában ez a magyar neve – általában nem „ugrik be”, hogy melyik növényünkről van szó. Sokkal ismertebb a buxus, mely a latin megnevezésből (Buxus sempervirens L.) vált általánosan használttá. Európa déli területein őshonos, nálunk is meghonosodott, és alakítható bokorként része a parkoknak, élő sövényként gondozott kertek védelmét biztosítja.

A buxusfélék családjába (Buxaceae) világszerte 70 faj tartozik. Szelíd, ártalmatlan bokornak ismerjük, de nem az. Levele, leveles hajtása, kérge és a gyökere mérgező! Mintegy hetvenféle szteroid-alkaloidot, valamint flavonoidokat mutattak ki a leveléből. Bár igazoltan antibiotikus, vérnyomáscsökkentő hatása van, ezt ellensúlyozza ártalmassága, mivel enzimgátló és sejtkárosító!

A gyerekekkel legyünk óvatosak, mert számukra már egy kisebb mennyiségű méreg is szörnyű következményekkel járhat! Ezért, ha buxusokat nevel a kertjében, mindig tartsa felügyelet alatt a kisgyermekeket, és a lehető legkorábban tanítsa meg nekik, hogy soha ne egyenek a növényből! A háziállatokkal, a kutyákkal, macskákkal is legyünk óvatosak a buxusok környékén, könnyen megmérgeződhetnek, ha megrágják a leveleket!

Lehetséges tünetek:

• hányás
• hasmenés
• bélgörcsök
• központi idegrendszer bénulása

Tudományos neve: Genista

A rekettye a hüvelyesek (Fabales) rendjében a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjának egyik nemzetsége mintegy 70 fajjal, amik közül a Kárpát-medencében 18 honos.

A növény minden része mérgező!

Magyarországon őshonos fajai:

Festő rekettye (Genista tinctoria L.). Lombhullató törpe cserje, sűrű bokrot képez. Ága vesszős, levele elliptikus, a széle szőrös, virágai szártetőző fürtté egyesülnek. Kertbe is ültetik. Végleges magassága és szélessége 0,5-1 méter között alakul. Természetes anyagok festésére használták, nevét is innen kapta.

Szárnyas rekettye, bogárzófű, (Genista saggitalis L.). Levéltelen, lapított szárú.

Sváb rekettye (Genista germanica L.). Szúrós, ágtövises.

Selymes rekettye (Genista pilosa). Kis termetű, elheverő, a virága selymesen szőrös.

Tudományos neve: Rhododendron

A rododendron népszerű cserje, amelyet az örökzöld levélzete és látványos virága miatt tartanak. Ennek a díszcserjének a változatos színű, harang alakú virágai andromedotoxint tartalmaznak, egy erős mérget, ami fájdalmat, bénulást és esetenként halált okozhat!

A rododendron a zárvatermők osztályába tartozó hangafélék családjának egy nemzetsége. Magyar neve: hangarózsa, havasi rózsa, havasszépe. Ez utóbbi azért a legtalálóbb, mert utal arra, hogy ez a növény az Alpokban és a Kárpátokban a fenyvesek fölött él: ott, ahol a gyalogfenyő a havasi rétekkel találkozik. A Távol-Keletről származik, de napjainkra közel ezer faja él az északi féltekén is.

Elterjesztésében döntő szerepe volt a kertészetnek. Magyarországon legnagyobb állományai Kám mellett a Jeli arborétumban, és a Szombathelyhez tartozó Kámoni arborétumban találhatók, de fellelhető más gyűjteményekben (így Sárváron, Zircen, Szelestén, Kőszegen stb.) is.

Remekül alkalmazkodott a különféle éghajlatokhoz, ezért a fajok jellegzetességei igen változatosak: vannak lombhullató, örökzöld és babérlevelű örökzöld fajai; egyesek bokra 5 méternél is magasabbra nő. Pompás illatú virágainak szín- és formagazdagsága szinte hihetetlen. A virág a kék kivételével bármilyen színű lehet, de legjellemzőbb a bíbor, a húsvörös, a napsárga és a fehér.

Magyarországon május elejétől június végéig virágzik.

A kertészetekben gyakorlatilag csak keresztezett vagy nemesített rododendronokat árulnak. Az újabb és újabb színvariációkon nemesítők százai dolgoztak. Mára mintegy ezer faját és tízezer különféle fantázianévre keresztelt hibrid változatát ismerjük.

Vigyázat! Ha a kertedbe ülteted, gyermekek és háziállatok számára elérhetetlen helyre ültesd, mivel a rododendronok mérgezőek, néhány fajuk nagyon mérgező!

Hazánkban a leggyakrabban termesztett fajok a következők:

Rhododendron catawbiense (Ketaba havasszépe) – örökzöld, 2-3 m magas terebélyes bokor. Hazája Észak-Amerika. Virágai pirosaslilák, fajtái pedig a legkülönbözőbb színűek a fehértől a sötét bíborpirosig. Árnyékigényes.

Rhododendron flavum – nálunk leggyakoribb faj, virága sárga, lombfakadás előtt májusban virágzik, 1-3 m magas, sűrű elágazású, lombhullató, kevéssé árnyékos helyet igényel.

A sárga havasszépe nektárja egy grayanotoxin nevű mérgező anyagot tartalmaz, ezért az ebből készült méz is mérgező — emiatt a grayanotoxin-mérgezést bolond mézmérgezésnek (angolul mad honey intoxication) hívják. Jellemző tünetei: bő nyáladzás, izzadás, hányinger, hányás, izomgyengeség, ritkuló szívverés, csökkenő vérnyomás, hallucináció és időszakos lebénulás is lehet egyéni érzékenységtől függően. A mérgezés ritkán halálos. Sajnos a beporzó méheket is mérgezi, kivéve néhány helyi fajt.

Tudományos neve: Asclepias syriaca

A vaddohány, más néven selyemkóró vagy selyemfű egy évelő növény, amely eredetileg Észak-Amerikából származik. Magyarországra dísznövényként került be a 18. században, ám mára invazív fajként terjed. A selyemkóró magasra növő, bokros habitusú növény, amely nyáron rózsaszínes-lilás virágzatokat fejleszt. Levelei és szára tejnedvet tartalmaz, ami enyhén mérgező! Kiváló mézelő, így a méhészek kedvelik ezt a növényt, az általa adott mézet selyemfűmézként ismerhetjük.

A selyemkóró júniustól augusztusig virágzik, kifejezetten kellemes illattal. Apró, fehér vagy rózsaszín virágai gömb alakú ernyővirágzatban jelennek meg a hosszú szárain. Élénkzöld, nagy, kerek levelei és szép virágai annyira rabul ejtették a kerttulajdonosokat, hogy voltak évek, amikor dísznövényként ültették. Ez sajnos nagy hibának bizonyult: a selyemkóró ugyanis elnyom mindent és évekbe telik, mire megszabadulunk tőle!

Olyannyira nem kedvelt idehaza, hogy irtását is törvény írja elő. Nagyjából minden talajon remekül megél, és gyökérzete akár a két méteres mélységet is eléri, így szorítja ki az őshonos növényfajokat. De ami még rosszabb: a gyökere olyan anyagot termel, ami után számos növényfaj nem tud megélni a talajban (például gabonanövények).

De a legfontosabb, amit tudnunk kell: a selyemkóró mérgező növény! Minden része mérgező! Fehér színű tejnedvet tartalmaz, amely hasmenést, nehézlégzést, görcsöket, illetve egyensúlyzavart okozhat az embereknél és az állatoknál egyaránt!

Tudományos neve: Euonymus alatus

A szárnyas kecskerágó őszi díszbe öltözött lombja az évszak egyik legszebb dísze, hiszen megszínesedett leveleinek különleges ragyogó rózsaszín-pirosas árnyalata igazi különlegesség. Lassan növő lombhullató cserje, mely kifejeltet állapotában eléggé formás, széles bokrot alkot, s melynek magassága kb. 1,5 – 2,5 méter. Halványzöld virágai tavasszal nyílnak, melyekből némely években, apró bíborpiros termések fejlődnek.

A szárnyas kecskerágó a mérgező növények sorát gyarapítja, az egész növény enyhén mérgező!

Lehetséges tünetek:

• hányás
• hasmenés
• hasi fájdalom
• gyengeség
• túlzott fogyasztás esetén szívritmus zavarok

Tudományos neve: Artesmisia

Az őszirózsafélék (fészkesek) családjába tartozó, hazánkban előforduló ürömfajok minden része enyhén mérgező!

Magyarországon őshonos a bárányüröm (Artemisia pontica), az egynyári üröm (Artemisia annua), a fehér üröm (Artemisia absinthium), a fekete üröm (Artemisia vulgaris), a mezei üröm (Artemisia Campestris), a selymes üröm (Artemisia austriaca Jacq.), a seprűüröm (Artemisia scoparia), a sziki üröm (Artemisia maritima), a sziklai üröm (Artemisia alba Turra).

Az üröm növénynemzetségbe tartozó növények többsége – így a leggyakrabban előforduló fekete üröm (Artemisia vulgaris) is – nagyon hasonlít az ürömlevelű parlagfűre (Ambrosia artemisiifolia), hazánk legjelentősebb allergén gyomnövényére. A fajok közül a fekete üröm felismerése a legfontosabb, hiszen nemcsak elfogyasztva okoz egészségügyi problémát, de jelentős pollentermelőként megnehezíti az allergiások életét is. A fekete üröm illóolajában tujon található, ami nagy mennyiségben mérgező!

A fekete üröm 80-120 cm magasra növő évelő növény. Hazánk területén általánosan elterjedt, főként utak és mezőgazdasági területek szélén, parlagon, megmunkált talajon tömegesen előfordulhat. Összetett leveleit alkotó levélkéi lándzsa alakúak, színük fényes, sötétebb zöld, fonáki oldalon molyhosak. Június-júliusban nyíló, dús bugavirágzata halványsárga színű.

Tudományos neve: Thuja sp.

A tuja a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó növénynemzetség. A tuják közé örökzöld fa- és cserjefajok tartoznak, melyek Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában őshonosak, ahol természetes erdőalkotók. Gyakori dísznövények, és sokféle kertészeti változatuk ismert.

Elképesztően népszerű örökzöld a hazai kertekben a tuja, és meglepően sokan nincsenek tisztában mérgező tulajdonságával. A tuja erősen mérgező hatású, tujont tartalmazó illóolaja főként a levelekben található! Emberek esetén a bőrre kerülve pl. a bokor nyírásakor súlyos bőrirritációt okozhat! Lenyelés esetén erős gyomor- és bélirritációt, görcsöt, tudatvesztést vált ki, degeneratív máj és vesekárosodást, gyomornyálkahártya károsodást okozhat!

A Tuja minden faja nemcsak az emberre, de a háziállatokra, így a kutyákra is veszélyes! Különösen a tobozok és az gallyak végei tartalmaznak nagy koncentrációban mérgező anyagokat. Érintkezéssel ugyan nem mérgeznek, de ha bekerülnek a szervezetbe, akkor a tünetek:

• hasmenés
• görcsök
• zavartság

Tudományos neve: Viscum album

20 – 40 cm magas cserje, mely több változatban élősködik erdei és gyümölcsfa ágakon. Leggyakrabban öreg kőris-, alma- és galagonyafákon telepszik meg. Ágai zöldes-sárgák. Virágai sárgaszínűek, a villaszerű ágak között ülnek. A késő télen megjelenő sárga virágok, fehér bogyókká alakulnak, félig áttetszők, húsosak és éretten ragacsos, félig átlátszó péppel telítődnek meg. A kelta nép szent gyógynövénye volt.

A fagyöngy hatóanyagainak összetétele nagyon változó, nagyban függ a gazdanövénytől. Legerősebb hatásúnak az almafán élő fagyöngyöt tartják. Bogyós ágait karácsony táján gyakran teszik vázába. A parazita faj minden része súlyosan mérgező!

Egyetlen ága is nyáladzást, hányást, hasmenést, alacsony vérnyomást, légzési nehézségeket és alacsony pulzusszámot okozhat a macskáknál és a kutyáknál! Ha egy kutya vagy macska lenyel egy fagyöngy-bogyót, enyhe nyáladzás, hányás, hasmenés és hasi fájdalom a következménye. Ha nagy mennyiséget fogyaszt belőle, akkor gyomorbántalmakat, akár halált is okozhat! A fagyöngynek sok fajtája létezik, de a legmérgezőbb az európai változat. Hazánkban mindössze két fajuk él, a sárga és a fehér fagyöngy.

Tudományos neve: Symphoricarpus rivularis

A fehér hóbogyó a nevét kerek és bolyhos, krémfehér, hógolyóra emlékeztető terméséről kapta, ami mérgező! Ez a loncféle számos élőhelyen képes megélni, főleg az árnyékos és nedves hegyoldalakat, valamint az erdőket kedveli. Az ártereken, lápvidékeken és folyópartokon is megtalálható. Az eredeti elterjedési területén, a fehér hóbogyó fontos tápláléka a kanadai vadjuhnak (Ovis canadensis), a fehérfarkú szarvasnak (Odocoileus virginianus) és a grizzly medvéknek.

Hazánkban, kertekben, parkokban mindenfelé megtalálható ez a lombhullató bokor, melynek egy központi, merev szára van.

Kifejlett korában 1-1,5 méter magasra nő ez a díszcserje. Virága fürtvirágzatba tömörül. A hóbogyó a tavaszi és nyári szezonban kecses rózsaszín virágba borul. Bár a termése csábítónak tűnhet, nem ehető.

Kertészetekben, kertészeti webshopokban számos hóbogyófaj kapható, melyek bogyója szintén mérgező hatású, vigyázzunk velük, főleg, ha gyermekek és háziállatok élnek a családunkban!

A közönséges hóbogyónak magas a szaponintartalma, amely az emberekre és a háziállatokra enyhén mérgező, de a madarak, pillangók és más vadon élő állatok számára kifejezetten hasznos.

A mérgezés tünetei:

• hányás
• hasmenés
• kiszáradás

Tudományos neve: Juniperis communis

Az egyetlen, Magyarországon is honos borókafaj a közönséges boróka. 3–5 m (ritkán akár 8 m) magasra növő, örökzöld cserje. Kérge szürkésbarna, kicsit bordás, rostos, szalagosan lefoszló. Második éves, érett, sötét kékesfekete, hamvas-fényes, meghúsosodott, a fekete borsnál valamivel nagyobb szemű tobozbogyója (galbulus) a borókabogyó (Juniperi fructus); a bogyós gyümölcsök egyike. Az első évben zöld marad, és csak a második, ritkábban a harmadik évben érik be, ezért ugyanazon a növényen gyakorta érett és éretlen bogyók is láthatók. Az érett bogyó fényes feketéskék, átmérője 5–10 mm, bevonata kékes-hamvas, viaszos.

Hegyoldalak, puszták, lápos vidékek, legelők növénye. Vadon élő nagyobb állományai hazánkban a Bakonyban és a Duna-Tisza közén vannak. A boróka hajtásaiban, tűleveleiben, illetve tobozbogyóiban a-pinén és terpinenol tartalmú illóolaj (Oleum juniperi), valamint juniperin nevű keserűanyag van. A friss hajtások vagy a bogyók hatására bekövetkező mérgezések fő tünetei gyomor- és bélpanaszok, esetleg véres széklet, vesegyulladás, súlyos esetben görcsök és akár kóma is kialakulhat! Ha a növény olaja a bőrre kerül, hólyagokat és mélyre ható elhalásokat okoz a bőr szerkezetében!

Tudományos neve: Ligustrum vulgare

Az olajfafélék családjába (Oleaceae) tartozó közönséges fagyal Európában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, lombhullató, nagytermetű cserje. Elérheti akár a 4 m magasságot is, de léteznek 2,5 m vagy annál kisebb kerti változatai is. Hazánk erdeiben, erdőszéleken, cserjéseiben gyakori, nagy eséllyel találkozunk vele a Bodrogközben és a Bükk hegység vidékén is. Kertekben és parkokban nagyon népszerű sövénynövény: igénytelensége, szárazságtűrése, sűrű, tőből elágazó ágrendszere miatt kedvelik, emellett nagy előnye, hogy ősszel vörösesbarna, majd lilásfekete árnyalatúra színeződő lombját enyhébb teleken akár februárig is megőrzi.

Keskeny ovális vagy lándzsa alakú, sötétzöld levelei teljesen beborítják az ágakat, dús hatást kölcsönözve a növénynek. Illatos, fehér bugavirágzatban nyíló virágait már tavasz végén, de jellemzően inkább június-július hónapban hozza. Fénylő fekete bogyótermése nagyon hasonlít a nadragulyáéhoz, de onnan könnyen meg lehet különböztetni, hogy a fagyal termését nem keretezi nagy csészelevél.

A fagyal az enyhén mérgező növények közé tartozik, de kedvelt dísznövény a kertekben, ezért fontos kiemelni, hogy nem feltétlenül a legbiztonságosabb választás, ha gyermekek és háziállatok élnek a családban! A növény levelei glikozidokat és terpenoidokat tartalmaznak, melyek súlyos irritációt okoznak a kézen és a szájban, valamint emésztési zavarokat is előidézhetnek! Emellett bogyótermése is mérgező, elfogyasztva gyomor és bélrendszeri panaszokat okoz, azonban meglepő lehet, hogy ennek ellenére a kerti madarak kedvelt téli tápláléka. A kutyákra és macskákra veszélyes, ahogy a haszonállatokra is!

Tudományos neve: Holly genus

A magyal nemzetségbe mintegy 400 faj tartozik. Fajai kisebb fák vagy cserjék. A többségük örökzöld, néhány faj lombhullató. A legközismertebb a magyalfélék családjába tartozó közönséges magyal lassú növekedésű kúp alakú cserjefa. Észak-Amerikában, Dél-Európában és Ázsiában is elterjedt. Bőrnemű, szúrós lombja, pirosló, a növényen maradó termése miatt kedvelt dísznövény. Virágaik jelentéktelenek, de vörös vagy sárga termésük feltűnő.

Theobromin, koffein és glükozid tartalmú termésének és más növényi részének fogyasztása veszélyes! A bogyók fogyasztása hányást, hasmenést, kiszáradást okozhat!

A magyal élénkpiros bogyói mind az emberekre, mind az állatokra veszélyesek! Kettőnél több bogyó elfogyasztása a kisgyerekeknél már hányással, súlyos hasmenéssel jár, és 20-30 bogyó szétrágása halálos adag is lehet!

Lehetséges tünetek:

• orális irritáció
• nyáladzás
• fejrázás
• hányás
• hasmenés
• étvágytalanság

Tudományos neve: Taxus genus

A közönséges tiszafa a tiszafafélék családjában a névadó Taxus nemzetség legismertebb faja. Korábban egyszerűen tiszafának hívták, ám ahogy a nemzetség többi faja is ismertté vált, a „közönséges” előnevet kapta.

Magyarországon is őshonos, középhegységi faj, megtalálható például a Bükk-vidéken Ómassa, Lillafüred, a Bakonyban Szentgál, Herend, Bakonybél területén és még sok helyütt diszperz jelleggel. Parkokban, kertekben is gyakran találkozhatunk vele.

Apró vagy közepes termetű fa. Örökzöld, sötét színű levelei és élénkpiros bogyói miatt nagyon kedvelt növény, ám elég egy tizenöt centis darabka az egyik ágából: megrágcsálva, lenyelve már képes megölni egy embert! A magköpenyt kivéve minden része erősen mérgező, még az elhervadt, lehullott, elszáradt levelek is! Lovak, szarvasmarhák és más háziállatok is haltak már bele tévedésből vagy figyelmetlenségből adott tiszafa-ágakba, de emberek is: a kezdeti támolygás, remegés, görcsök után hamar szívelégtelenség végez a tiszafa-fogyasztókkal! Nem véletlenül tilos játszóterek, óvodák, iskolák környékére ültetni, így ha gyermeked vagy kutyád van, a tiszafát mindenképpen vágasd ki!

Mérgében taxán típusú mérgező alkaloidok, diterpének, cianogén glikozidok (taxifillin), biflavonoidok (szkiadopitizin és ginkgetin) is megtalálhatók. Az elhervadt vagy szárított levelek is mérgezőek! A növény hatóanyag-tartalma erősen ingadozik az évszaktól függően, a tűlevelekben télen 4-6-szor több hatóanyag van, mint nyáron. Napjaink mérgezési esetei főleg a növény magjának fogyasztásával függenek össze. A legerősebben a lovakra hat, ezek halálos adagja 200–400 mg/testsúlykg, de a szarvasmarhák, sertések és a kutyák sem sokkal ellenállóbbak. A tünetek közé tartozik a támolygás, izomremegés, görcsök, ájulás, nehézlégzés és végül a szívelégtelenség! A halál gyors, ezért sokszor nem minden tünet figyelhető meg!

A tiszafa rendkívül mérgező a kutyákra, az emberekre és sok más állatra. Kerüld a kertbe ültetését!

Lehetséges tünetek:

• nyáladzás
• hányás
• gyengeség
• légzési nehézség
• életveszélyes vérnyomásváltozások
• pulzusszám esés
• tágult pupillák
• remegés
• rohamok
• kóma
• halál

Tudományos neve: Pyracantha coccinea

A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó tűztövis 2-3 m magasra növő (fél)örökzöld cserje. Hazánkban főleg kertekben, parkokban, településeink közelében találkozhatunk vele. Igen szívós növény, jól tűri a tűző napot és a szárazságot is.

Sűrű ágrendszere és hosszú tüskéi teszik kiváló, áthatolhatatlan és átláthatatlan sövénnyé. Nyár elején nyíló, fehér virága nektárban gazdag. Ősszel érő, egészen februárig díszítő csontáralma termésének színe lehet piros, halvány- vagy élénk sárga vagy narancsszínű is. A hazánkban áttelelő énekesmadaraink rajonganak a termésért, mivel egész télen biztos élelemforrást jelentenek a nagyobb bokrok „gyümölcsei”.

A tűztövis-fajok (Pyracantha sp.) mindegyikének mérgező a termése amigdalin és emulzin hatóanyagainak köszönhetően, melyek általános sejtmérgek. Kis adagban lenyelve is már szédüléssel, hányással kell számolni! Méreganyagainak nagy mennyiségben történő felszabadulása heves izomrángást, izomgörcsöket, ájulást okoz!

Tudományos neve: Malus genus

Az alma vagy almafa a rózsafélék családjába tartozó növénynemzetség. Körülbelül 55 faj tartozik ide, melyek többsége Ázsiában, kisebb része Európában és Észak-Amerikában honos. Legismertebb tagja a nemes alma vagy házi alma (Malus domestica), melynek vad őse (Malus sieversii) Közép-Ázsiában ma is megtalálható.

8000 éven keresztül nevelték, nemesítették, miközben eljutott Európába, majd innen indult a felfedezések korában világhódító útjára. A nemesített almafajták száma jelenleg több mint 7500.

A nemzetségbe tartozó egyedek, vagyis az almafák termésének a neve is alma.

Az európai almatermés évente 16 millió tonna körül alakul, amelyből 4 millió tonna Lengyelországban terem. Magyarországon 2018-ban 700-750 000 tonna alma teremhet, amely az átlagosnál 20-30 százalékkal több

Az alma az egyik legnépszerűbb gyümölcsünk. Nem csoda, hiszen finom és számtalan kedvező élettani hatása van. De azért nem véletlen, hogy Hófehérkét éppen almával akarták megmérgezni. A magja ugyanis egy amigdalin nevű anyagot tartalmaz, amely ciánmérgezést, és így akár halált is okozhat! Igaz, hogy ehhez legalább ezer magot kellene elfogyasztani kutyádnak! Nemcsak a magok, de a levelek és a szárak is tartalmaznak cianidot, melyek szintén mérgezőek!

Lehetséges tünetek:

• vörös nyálkahártyák
• tágult pupillák
• légzési nehézség
• sokk

Tudományos neve: Prunus

A cseresznye a rózsafélék közé tartozó Prunus nemzetség alnemzetsége. Cseresznye néven leggyakrabban a vadcseresznyefát, illetve annak valamely termesztett változatát, vagy annak csonthéjas gyümölcsét értik. Képviselőik az északi félgömb mérsékelt égövi területein őshonosak: két fajuk Amerikában, három Európában, a többi Ázsiában.

Számos csonthéjas gyümölcs, köztük a meggy, a barack és a cseresznye magjában találhatóak olyan vegyületek, amelyek a bélben hidrogén-cianiddá alakulnak. A magon belül, a csonthéj mögött található csíra tartalmaz egy amigdalin nevű – különösen a rózsaféléknél gyakori – vegyületet. Ez egy ciántartalmú glikozid: olyan szerves vegyület, amit a növények arra használnak, hogy különböző vegyi anyagok tároljanak benne, és bizonyos esetekben ezzel reagáljanak a szöveti károsodásra. Ha bármely élőlény elrág és lenyel egy cseresznyemagot, az amigdalin érintkezni fog a gyomorban lévő enzimekkel és többek között hidrogén-cianidra fog elbomlani! Ez pedig mérgező! A halálos dózis 1,5 milligram ciánt jelent egy kilogramm vérben! Egy átlagos almamag (0,7 g) 3 milligramm amigdalint, a cseresznyemag 3,9 milligrammot, a sárgabarackmag 14,4 milligrammot, a ringlószilva pedig 17,5 milligrammot tartalmaz grammonként. 

Kutyádnak nagy mennyiséget kellene elfogyasztania a cseresznye magjából ahhoz, hogy megmérgeződjön! De azért vigyázzatok, jobb félni, mint megijedni!

Lehetséges tünetek:

• vörös nyálkahártyák
• tágult pupillák
• zihálás
• légzési nehézség

Tudományos neve: Prunus cerasus

A meggy egy csonthéjas magvú gyümölcs, illetve az azt termő meggyfa rövidebb neve.

A meggyet már az ókorban is ismerték a Földközi-tenger vidékén és Perzsiában. Magyar neve finnugor eredetű, ami azt jelzi, hogy már a honfoglalás előtt is ismerték eleink. Sok magyar helységnév (pl. Megyaszó, Medgyesegyháza) és családnév jelzi korai ismertségét és elterjedtségét. Magyarországon termesztésének és fogyasztásának nagy hagyománya van, ennek köszönhetően hazánk világviszonylatban is az egyik legnagyobb meggytermelő országnak számít.

A meggyfának igen sok és sokféle – valószínűleg a cseresznyétől is származó – fajtája van. Sötétszürke kérgű fa. A cseresznyénél rövidebb életű.

A termesztett meggyet a cseresznye és a csepleszmeggy spontán hibridjének tartják, miután svéd nemesítők ezt mesterséges keresztezésekkel is bizonyították. Vadon a faj nem ismeretes, de elvadulásáról sok adat van.

Íze sokféle lehet, vannak egészen édeskés fajták, de van igen savanyú változata is, bár az érés előrehaladtával minden fajta egyre édesebb. A meggyet többségében persze a savanyú íz határozza meg, a legtöbben emiatt kedvelik, vagy éppen nem kedvelik frissen fogyasztani.

Számos csonthéjas gyümölcs, köztük a meggy, a barack és a cseresznye magjában találhatóak olyan vegyületek, amelyek a bélben hidrogén-cianiddá alakulnak. A magon belül, a csonthéj mögött található csíra tartalmaz egy amigdalin nevű – különösen a rózsaféléknél gyakori – vegyületet. Ez egy ciántartalmú glikozid: olyan szerves vegyület, amit a növények arra használnak, hogy különböző vegyi anyagok tároljanak benne, és bizonyos esetekben ezzel reagáljanak a szöveti károsodásra. Ha bármely élőlény elrág és lenyel egy cseresznyemagot, az amigdalin érintkezni fog a gyomorban lévő enzimekkel és többek között hidrogén-cianidra fog elbomlani. Ez pedig mérgező. A halálos dózis 1,5 milligramm ciánt jelent egy kilogramm vérben. Egy átlagos almamag (0,7 g) 3 milligramm amigdalint, a cseresznyemag 3,9 milligrammot, a sárgabarackmag 14,4 milligrammot, a ringlószilva pedig 17,5 milligrammot tartalmaz grammonként. 

Kutyádnak nagy mennyiséget kellene elfogyasztania a meggy magjából ahhoz, hogy megmérgeződjön! De azért vigyázz, mert jobb félni, mint megijedni!

Lehetséges tünetek:

• vörös nyálkahártyák
• tágult pupillák
• zihálás
• légzési nehézség

Tudományos neve: Prunus persica

A feltehetőleg Kínából származó zamatos nyár végi gyümölcsnek, az őszibaracknak több mint 2000 fajtáját ismerjük.

Az őszibarack vagy őszibarackfa a rózsafélék családjába és a Prunus nemzetségbe tartozó gyümölcsfa. Legközelebbi rokona a mandula, távolabbi rokonai a szilva és a kajszibarack.

Helyes elnevezése csak a barack lenne, ami azért okoz némi bonyodalmat, mert a kajszibarackot is értjük rajta. A sima héjú (nem molyhos) őszibarackot nektarin névvel különböztetjük meg, de nagyon sokan használják a „kopasz barack” elnevezést is.

Mint az alma, a cseresznye és a sárgabarackfa, az őszibarackfának a levelei, szára és a barackmag is mérgező! A levelek a hervadás időszakában a legmérgezőbbek!

Már viszonylag kis mennyiség elfogyasztása is veszélyes lehet, mérgezést okozhat!

Lehetséges tünetek:

• vörös nyálkahártyák
• tágult pupillák
• zihálás
• légzési nehézség
• légzésbénulás
• sokk

Tudományos neve(i):Prunus armeniaca, Prunus persica, Prunus mandshurica, Prunus mume

A sárgabarack egy Közép-Ázsiából vagy Kínából származó gyümölcsfa. A szilvának közeli, az őszibaracknak és a mandulának távolabbi rokona.

A barack szó a magyar nyelvben egyaránt vonatkozik a Prunus persica és a Prunus armeniaca fajtáira. A kajszibarack esetében az őszibaracktól való megkülönböztetés érdekében került a szó elejére a „kajszi” (esetleg „sárga”) előtag.

A sárgabarackfa levelei és szára cianidot tartalmaz!

Lehetséges tünetek:

• vörös nyálkahártyák
• tágult pupillák
• légzési nehézség
• remegés
• sokk

Tudományos neve: Prunus domestica

A nemes szilva vagy európai szilva a rózsafélék családján belül a Prunus nemzetségbe tartozó fa. A rózsafélék családjába, szilvafélék alcsaládjába tartozó szilvafélék nemzetsége a legnépesebb fajokat magába foglaló csonthéjas nemzetség. Négy alcsoportjába tartoznak a szilva és sárgabarack; az őszibarack, nektarin, mandula;a cseresznye és meggy. A nemzetség fajai egymással könnyen kereszteződnek. A szilva valószínűleg a kökény és a cseresznyeszilva kereszteződéséből jött létre. Keletkezésének idejét kb. 2000 évvel ezelőttre saccoljuk. Mások szerint a szilvát már i.e. 3500 táján termesztették.

A szilva őshazája Közép-Ázsiától a Fekete-tengerig, Szíriáig, Közép-Európáig húzódik. Először a Kaukázus és a Kaszpi-tenger vidékén termesztették. Az ókori Egyiptomban is ismerték. A sumér agyagtáblákon is fellelhetők (Ie. 2150). A damaszkuszi szilva már a Római birodalomba is eljutott aszalt szilva képében. A 12. század körül jelent meg Európában, valószínűleg szintén Szíriából. Ez aszalt szilva volt, amelyet gyógyszerként használtak.

Csonthéjas termése fontos gyümölcs, termesztése jelentős. Világszerte más-más fajokat termesztenek, vannak amerikai, és kínai, japán fajok. A Prunus domestica hazája Közép-Ázsiától a Fekete-tengerig, Közép-Európáig tehető. A ringló az egyik alfajának az egyik változata.

A rózsafélék családjába tartozó gyümölcsök közül a legfontosabbak a keserű mandula, a sárgabarack, az őszibarack, és a szilva.

A felsorolt növények és gyümölcsök közös méregtani vonatkozásai, hogy csonthéjas termésük magja mérgező anyagot tartalmaz! A magvak erős hatású cianogén glikozidot, az amigdalint, valamint a glukozidát bontó enzimet, az emulzint tartalmazzák!

Könnyebb mérgezéseknél a gyomor nyálkahártyájának ingerlése folytán hányás lép fel, melynek keserű mandulaszaga van. Később szédülés, fejfájás, légszomj, nyugtalanság, bőrpír, fülzúgás, látászavarok, mellkasi szorongás jelentkezik az embereknél. Az állatoknál is gyakran tapasztaltak mérgezéseket ezekkel a gyümölcsökkel!

Lehetséges tünetek:

• vörös nyálkahártyák
• tágult pupillák
• zihálás
• légzési nehézség
• légzésbénulás
• sokk

Ősszel a vadgesztenyefák (Aesculus hippocastanum), a bükk (Fagus sylvatica) és tölgyfák (Quercus) megválnak terméseiktől, így ebben az időszakban gyakorta láthatunk lehullott vadgesztenyéket és makkot a földön, főképp, ha olyan erdőben kirándulunk kedvenceinkkel, ahol ezek a fafajok őshonosak, vagy olyan területen sétálunk, ahol él belőlük néhány idős példány.

A vadgesztenye a vadgesztenyefa termése. Amikor a gesztenyék leesnek a fáról, nagyrészt zöld tüskés héj borítja őket, amely aztán szétválik, hogy felfedje magát a fényes, sötétbarna gesztenyét. A gesztenyék gyakran a fa gyökerei körül találhatók meg nagy mennyiségben.

A makk a bükk- és tölgyfák termése.  Fajtól függően 6 hónaptól 2 évig tarthat beérésük időtartama. A makk az erdei állatok egyik legfontosabb táplálékforrása ott, ahol ezek a fafajok előfordulnak. Tartalmaz makkot a madarak (varjúfélék, galambok, egyes récék és több harkályfaj) étrendje is. Az apró termetű emlősök közül az egerek, mókusok és számos más rágcsáló eszi. De a kutyák és a lovak számára toxikus a fogyasztása.

Mind a gesztenye, mind a makk megrágása veszélyt jelent a kutyákra, lenyelése pedig súlyos egészségi problémákat eredményez! Nem csak fulladásveszélyt okozhatnak, hanem súlyos mérgezést is! A mérgező összetevő a csersav, mely károsíthatja a májat és a vesét! A tünetek közé tartozik a nyáladzás, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, letargia.

Lenyelés esetén ezek a kemény termések elakadhatnak a belekben, és bélelzáródást okozhatnak! A legtöbb kutya nem fogja ezeket a terméseket megenni, de a fogváltás időszakában jellemzően mindent megrágó kölyökkutyák vagy a fiatalok kísértésbe eshetnek, netán még néhány kutya, akik játéknak hiszik őket. Tartsd vissza kutyád attól, hogy makkot vagy vadgesztenyét vegyen a szájába, vagy azzal játsszon, netán megrágja, vagy lenyelje! Ha mégis megtörténik a baj, minél előbb vidd őt állatorvoshoz!

A közönséges dió (Juglans regia) a diófafélék (Juglandaceae) családjának dió nemzetségébe tartozó növényfaj. Közepes vagy nagytermetű fa. A nemzetség tagjai közül ezt termesztik a legszélesebb körben ízletes terméséért. Délkeletre a Balkántól Délnyugat- és Közép-Ázsiáig, a Himalájában és Délnyugat-Kínában is honos.

A dió mérgező a kutyák számára. Hazánkban diómérgezést leggyakrabban az ősszel földre hullott vagy nedves környezetben tárolt megpenészedett dió okoz, amit szabad szemmel is könnyű észrevenni, mivel jellegzetesen fekete színű, az Aspergillus flavus nevű gomba okozza a szennyeződést. A dión megtelepedő penészgombák toxinjai mérgező hatást fejthetnek ki a kutyákban. A mikotoxin a gombák által termelt mérgező vegyületek, amikor tehát a gomba mikotoxint termel, az okoz problémát. Ebben az esetben aflatoxint termel a gomba. Az aflatoxin elsődlegesen a májban okoz károsodást, ezért nem meglepő módon neurológiai tünetek jelentkeznek a mérgezéskor: görcsök, remegés, rohamszerű állapot! Nem összetévesztendő az epilepsziás rohammal, ám nagyon hasonlóak a tünetek! Legvégső esetben légzésbénuláshoz és halálhoz tud vezetni!

Ha a diófánkat dióburok-fúrólégy támadta meg, akkor a lehullott dió szintén nagyon veszélyes a kutyánk számára! A tünetek nagyon hirtelen lépnek fel, és ha nem vagyunk otthon, vagy nem cselekszünk időben, néhány óra alatt végzetesek lehetnek! A tremorgén mikotoxikózisnak nevezett betegséget a dió romlása során keletkező gombafertőzés okozza. Ha van dió a kertünkben, és a kutyánkon epilepsziás tüneteket, remegést, lázat, intenzív nyálfolyást tapasztalunk, azonnal vigyük állatorvoshoz!

Toxikus hatásán kívül keménysége miatt is nehezen emészthető a dió, a héjjal is lehet probléma, törhet szúrósan, egészben lenyelve pedig bélelzáródást okozhat!

Maga a dióbél sem tesz jót a kutyának, de egy- egy darabtól semmi baja nem lesz, ha nem érzékeny rá. Viszont ha sokat fogyaszt belőle, az már mérgező a magas olajtartalom miatt, hányáshoz, hasmenéshez és hasnyálmirigy gyulladáshoz (pancreatitis) vezethet!

Ha időben eljut állatorvoshoz a kedvencünk, a kezelőorvosa pedig időben felismeri a diómérgezést, akkor meg lehet gyógyítani az állatot.

Ha van a kertben diófa, össze kell szedni a lehullott diót.

Ha séta közben találkoztok dióval, akkor segít, ha meg van tanítva a kutya, hogy nem ehet fel semmit, így elkerülhető a mérgezés!

Fekete dió

A fekete dió (Juglans nigra) Észak-Amerika keleti részén, főként folyók mentén közönséges faj, másutt széles körben termesztik. Hazánkban is találkozhatunk vele. Termése a közönséges dióhoz hasonló, de belső része kisebb, héja jóval keményebb, így elsősorban nem termése, hanem értékes faanyaga miatt termesztik.

Azonban a fekete diónak van egy hátulütője: mérgező anyagot bocsát ki magából, amit sok szakember tapasztalt meg, aki dolgozott már vele! A tünetek elsősorban légzőszervi problémák, és bőrkiütések!

A fekete dió leveléből egy juglon nevű méreganyag oldódik ki, amely, ha lehullik, a körülötte lévő földet is beszennyezi! A kutyáknál a juglon emésztésbeli problémákat okoz, hányással, hasmenéssel járó mérgezést okoz!

Makadámdió

Nálunk kevésbé ismert. A világ legfinomabb diójaként tartják számon. A világon körülbelül hétféle makadámdió faj létezik, de ezekből csak kettő fogyasztható.

A makadámdió súlyos rosszullétet okoz a kutyánál, amely többnyire nem halálos kimenetelű. A mérgező dózis kutyák esetében 2 gramm testtömeg-kilogrammonként, tehát egészen kis mennyiség is káros! Hányás, levertség, hátsó végtagok bénulása lehet a tünete a mérgezésnek!

A kutyák makadámdió mérgezésének tünetein enyhíteni tud az állatorvos, a hátsó lábak bénulása a dió fogyasztása után 72 órán belül magától elmúlik. Ez idő alatt figyelni kell a kutyára, hogy ne sérüljön meg járás közben! Makadámdió mérgezés esetében a téves kórmeghatározás a legveszélyesebb, mivel ha teljesen más, de sokkal komolyabb betegségként kezelik, szükségtelen euthanáziához vezethet.

Tudományos nevük: Pinaceae

Magyarországon az egyetlen valóban őshonosnak tekinthető fenyőfaj az erdeifenyő (Pinus sylvestris). Vadon főként a nyugati országrészben található meg nagyobb területen, míg az ország más részein elsősorban telepített állományt találunk, például feketefenyőt, lucfenyőt, jegenyefenyőt és taplófenyőt.

Ezek a fenyőfajok a magasabb fekvésű hegy- és dombvidékeken fordulnak elő természetes állományokban. Az erdei fenyő például a Dunántúli-középhegységben, a Mátrában és a Bükkben honos. A feketefenyő főleg a Dunántúli-középhegységben, a Mecsekben és a Villányi-hegységben található meg. A lucfenyő elsősorban a magasabb fekvésű Északi-középhegység erdőségeiben fordul elő. A jegenyefenyő és a taplófenyő ritkábban, szórványosan található meg az ország magasabb pontjain.

Házikertekben számtalan fajuk ültethető, például az ezüstfenyő, törpefenyő, erdeifenyő, cédrus, lucfenyő.

Akár a kirándulásaink során a természetben találkozunk ezekkel a fenyőkkel, vagy a kertjeinket díszítik, figyelni kell a kutyáinkra, hogy ne rágcsálják meg, vagy egyék fel a lehullott tűleveleket, tobozokat! Bár a fenyők nem mérgezőek, de a tűlevelek problémát okozhatnak! Gyomor és bélrendszeri irritáció, sérülések, bélelzáródás lehet a következmény! A hegyes levelek pedig felsérthetik az emésztőrendszert!

A rágcsáláskor azonban nemcsak a gyomorba került tűlevél okozhat problémát, hiszen azok a szájukat és a pofájukat, sőt, szaglászáskor akár az orrukat is megsebezhetik! Az apróbb sérüléseket nyalogatással, esetleg nyüszítéssel jelzi a kutyus, és többnyire ártalmatlanok, ám nagyobb duzzanat, erős nyálfolyás esetén orvoshoz kell fordulni, mert akár komolyabb vágás is állhat a háttérben, mely fertőtlenítést igényel.

A gombák főképp az őszi esők megjelenésével látszólag gyorsan, egyik napról a másikra nőnek ki a földből, sokszor megbújva a lehullott avarszőnyeg alatt számunkra láthatatlanul, de kutyák számára nagyon is érzékelhetően. Bár a gombák nem minden faja mérgező, nagyon nehéz azonosítani és megkülönböztetni azokat, amelyek mérgezőek. Alapszabályként fontos megjegyezni, hogy tartsd távol szeretett kutyád minden vadon növő gombától. Mielőtt kiengednéd őt az udvarra, mindig szánj rá néhány percet és ellenőrizd, hogy az udvarodon vannak-e gombák, és ha igen, szedd össze, majd dobd ki őket a szemetesbe.

Ha erdőben sétáltok, vagy több napos kirándulást tesztek, légy körültekintő, és ne hagyd, hogy kutyád beleharapjon vagy egyen a vadon termő gombákból. Néhány gomba nagyon mérgező, fogyasztásuk életveszélyes lehet a kutyák számára.

A lenyelt gomba fajtájától függően a következő klinikai tünetekre lehet számítani:
Emésztőrendszeri tünetek: nyáladzás, hányás, hasmenés, hasi fájdalom.
Neurológiai tünetek: félálomszerű részeg járás, remegés vagy reszketés, izgatottság, görcsrohamok.
Szervi károsodások: máj- vagy veseelégtelenség.
Halál

Ha kutyád véletlenül gombát evett, és e tüneteket észleled rajta, azonnal vidd állatorvoshoz vagy olyan állatklinikára, ahol hathatósan tudnak rajta segíteni. Mérgezések esetén az időtényező a legfontosabb, ezért soha ne várj ezzel, hanem azonnal cselekedj! Óvintézkedésként a legjobb, ha folyamatosan figyeled az udvarod, hogy minél előbb észrevedd és eltávolítsd a gyors sebességgel kinövő gombákat. És természetesen a kutyád sem árt szemmel tartani, nehogy megegyen valami olyat, ami mérgező!

Fontos! A legveszélyesebb típusú gombák az Amanita nemzetség fajai közé tartoznak, vagyis a galócák között találhatók a földkerekség legmérgezőbb gombái. A nemzetség Phalloideae szekciójának több faja súlyosan mérgező amatoxinokat és fallotoxinokat tartalmaz, amelyek elsősorban a máj és a vesék működését állítják le, s emiatt gyakran okoznak halálos mérgezéseket.

A galócák között vannak halálosan mérgezőek, de vannak köztük pszichotrop hatásúak, olyanok is akadnak, melyek éppen csak gyengén hánytatnak, míg mások kifejezetten fogyasztásra teremtettek. A két csoport (ehető és mérgező) nem összekeverendő! Mindezt azért hangsúlyozom ki, mert a magyar lakosság jelentős része csupán egy-két galócaféléről hallott – mondjuk a gyilkos galócáról, melytől nem ok nélkül félünk -, habár természetes élőhelyén aligha ismernénk fel, és ebből lesz a baj -, illetve hallottak még a mesekönyvekből ismert légyölő galócáról is. A galóca nemzetség mintegy 600 faja erdőben élő, a fákkal mikorrhizás életközösséget kialakító gomba. A galócák számos fafajjal képesek szimbiózist kialakítani, leggyakoribb partnereik a lucfenyő, a vörösfenyő, a bükk és a tölgy. A leginkább mérgező gombák közül hazánkban a 4 leggyakrabban előfordulót pár mondatban bemutatom, hogy felismerd, ha találkozol vele közös sétáitok során.

Ezek pedig:

• gyilkos galóca
• fehér galóca
• légyölő galóca
• hegyeskalapú galóca

Gyilkos galóca

A gyilkos galóca júniustól októberig erdőtalajon, főleg tölgyfák alatt terem. Fiatal állapotban fehér, tojáshéjszerű zárt burok veszi körül. Ekkor még tojáshoz hasonlít, kettévágva azonban a benne fejlődő kalap és tönk könnyen felismerhető. A kifejlett példány kalapja 5-15 cm átmérőjű, színe olajbarna, zöldes-barna, sárga, zöldessárga, sőt fehér is. Sugarasan selymes, szálas felülete rendszerint csupasz, bár ritkán fehér burokmaradvány is lehet rajta.

A gyilkos galóca különböző növekedési fázisban

Lemezei 8-12 mm szélesek, sűrűn állók, fehérek, a tönkre felkanyarodóak, a kalap széle felé kiszélesedők. A tönkje 5-15 cm hosszú, 1-2 cm vastag, csaknem henger alakú, lefelé vastagodó, fehér alapon kalapszínű márványozottsággal. Jól fejlett fehér gallérja, bocskora van – ez alapján lehet megkülönböztetni más fajtáktól! Húsa puha, hófehér színű. Fiatalon szagtalan, az érettebb példányoknak azonban kellemetlen, nyers burgonyára emlékeztető szaga van.

A Csereháton, a Bükkben, és a Zempléni hegységben leginkább elterjedt, de máshol is előfordul. Hazánkban a halálos kimenetelű mérgezések több mint 90%-át a gyilkos galóca okozza, ezért ezt a gombát mindenkinek ismernie kell. Sajnos könnyen összetéveszthető ehető gombákkal is, például citromgalócával, a galambgombával, a sárgászöld pereszkével, a pöfetegekkel, de különösen az erdőszéli csiperkével. A csiperkének azonban nincs bocskora, lemezei rózsaszínűek, melyek megsötétednek. Toxikus hatását és áldozatainak nagy számát tekintve kétségtelenül a gyilkos galóca a mérgező gombák királya.

Fehér galóca

A  fehér galóca (metálos hangulatú angol neve destroying angel vagyis pusztító angyal) is gyakorta okoz mérgezést. Hatóanyaga teljesen megegyezik hírhedtebb rokonáéval, ráadásul ezt a gombát is össze szokták keverni a csiperkével. E gomba kalapja fehér színű, félgömb alakú, de később sem terül szét. Lemezei fehérek, sűrűn és szabadon állók.

Fehér galóca

Tönkje szintén egyöntetűen fehér, kígyóbőrszerű rajzolat sem látható rajta, a gallér is fehér, bőrszerűen lelógó. A tönk gumóban végződik, rajta a gomba többi részével megegyező színű bocskor található. A gomba húsa egységesen fehér, illata édeskés, idős korban kellemetlen.

Lomberdőkben, parkokban lombos fákkal, leggyakrabban tölgyekkel képez mikorrhizát, de találták tűlevelűek tövében is. Júniustól szeptemberig terem. A fehér galóca ritka ugyan, de minden évben találunk belőle néhány példányt a Bükkben és a környékén is! Közeli rokona a szintén halálosan mérgező hegyeskalapú galóca, amely hazánkban nagyon ritka és fenyvesekben él.

Hegyeskalapú galóca

A hegyeskalapú galóca vagy kúposkalapú galóca a gyilkos galócához hasonlóan halálosan mérgező! E gomba jellegzetes kúp alakját többnyire később is megtartja. Idős korban néha laposan boltozatos vagy kiterülő, fehér, halvány krémszínű árnyalattal, felülete nedvesség esetén ragadós, szárazon tompa fényű. A fehér színű lemezek a tönktől távol és sűrűn állnak.

Hegyeskalapú galóca

A tönk fehér, gyakran görbült, karcsú, törékeny, rostos felületű. Gallérja lelógó és bőrszerű. A tönk alját laza, sokszor rásimuló bocskor takarja. A gumós alapi rész a nyitott bocskorral együtt általában mélyen a földfelszín alatt helyezkedik el. A gomba húsa fehér, lágy és enyhén kellemetlen szagú. A hegyeskalapú galóca magasabb hegységekben, fenyvesekben, ritkán lomberdőkben is általánosan elterjedt. Júniustól szeptemberig, néha októberig terem.

Légyölő galóca

A galócák egy másik csoportja ritkán okoz végzetes mérgezést, de azért érdekes tüneteket képes produkálni néhány gombafejnyi. A légyölő galóca egész Európában a legismertebb gombák közé tartozik. Látványra az egyik legmegkapóbb gombánk, itthon főleg Vas és Zala megyében találkozhatunk vele, de nagyjából az egész északi félgömbön megtalálható. Alapvetően a hűvöset kedveli, így az északi országokban és magasabb hegyeken gyakoribb. A neve onnan ered, hogy régebben papírra kenték és légyölőként alkalmazták.

Légyölő galócák

Méreganyagai az iboténsav, muszcimol, muszkarin, muszkazon és muszkaridin, amelyek az idegrendszerre hatnak.

A mérgezés tünetei az alábbiak, melyek már a fogyasztás után 1/2 – 3 órával jelentkeznek: félálomszerû, részeg állapot, hallucinációk, álmosság, szédülés, gyomor- és bélpanaszok, nyáladzás, izzadás, könnyezés, nagyobb adag elfogyasztása esetén delírium.

Mivel más galócafajokkal ellentétben a légyölő galóca nem tartalmaz májkárosító amatoxinokat vagy phallotoxinokat, így a halálos mérgezés rendkívül ritka. Mérgező, de nagyobb gondot inkább csak a gyerekek, az idősek, és az állatok számára okoz!

A légyölő galóca már messziről felismerhető szép piros vagy narancsszínű kalapjáról, amelyet többnyire fehér, pehelyszerű foltok borítanak. A lemezek mindvégig fehérek maradnak, sűrűn állnak, nincsenek a tönkhöz nőve. A tönk is fehér, nagy, karéjos, ernyedten lelógó gallérral. A légyölő galóca júliustól októberig hozza termőtestjeit. Főleg hegyvidékeken terem, Magyarországon Vas és Zala megyében gyakori, a nyíresekben, savanyú talajokon, de fenyvesekben és lomberdőkben is előfordul.

Európában a legtöbb gombamérgezést a galócák e 4 faja okozza, ezért ha olyan helyre készülsz a kutyáddal, amely kedvező a gombák növekedésének, előtte érdemes felfrissíteni ismereteidet a mérgező és az ehető gombákról egyaránt.